címke: EU

Az Európai Unió több tagállama ismeri az ún. feltételes adómegállapítás (ruling) rendszerét. Ennek lényege, hogy az adózó kérésére az adóhatóság megállapítja egy adott tranzakcióval járó adókötelezettség mértékét. Ez előnyös mind az adóhatóság, mind az adózó részére: az előbbi számára biztosítja az adott tranzakcióból befolyó adóbevételt, míg az utóbbinak biztonságot és garanciát jelent.

A bérbeadási tevékenység áfaszempontú megítélése sokszor vezet bizonytalansághoz a gazdasági életben. Néhány olyan tevékenység ugyanis, amely a mindennapi vagy akár a polgári jogi megközelítés alapján áfamentes bérbeadási szolgáltatásnak tűnik, valójában nem felel meg a bérbeadás áfajogi fogalmának. A téves besorolás nem várt meglepetéseket okozhat: egyik oldalról megkérdőjeleződhet a bérbeadó levonási joga, másik oldalról az áfamentesnek gondolt ügylet olykor mégis áfakötelezettséget teremthet. Az Európai Bíróság közelmúltban napvilágot látott ítélete fogódzót nyújt az ilyen helyzetek értelmezésére.

Nemzetközi vállalatcsoportok előszeretettel alkalmaznak magyar társaságokat arra, hogy Európai Unióból származó jövedelmeiket EU-n kívüli anyavállalatukba eljuttassák. Az Anya-Leányvállalati Irányelv napokban elfogadott módosításával azonban 2016-tól rendkívül beszűkül a profitok adómentes kifizetésének ezen lehetősége.

A reklámadót már eddig is heves támadások érték politikai szempontból, valamint a reklámszakma oldaláról egyaránt. Az Európai Bíróság néhány héttel ezelőtt közzétett ítélete azonban arra is rávilágít, hogy a reklámadó – akár részben vagy egészben – a közösségi joggal ellentétesnek is bizonyulhat. 

Nemzetközi adótervezésre létrehozott struktúrák egyre gyakrabban buknak meg a valós gazdasági jelenlét hiánya miatt. Mind külföldi, mind pedig magyar adóhatóságok az ilyen struktúráknál most már alaposan elemzik: az adott társaságnak van-e valós gazdasági kötődése ahhoz az országhoz, amelyben létrehozták. Míg az ilyen adórevíziók az elmúlt időszakban elsősorban társaságiadó-kötelezettségek tekintetében tettek megállapításokat, addig az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban közzétett ítélete rámutat arra, hogy a valós gazdasági jelenlét hiánya súlyos áfa-következményekkel is járhat. 

Az áfa-levonási jognak a számla hiteltelenségére hivatkozással való megtagadása régóta forró téma a NAV és az adózók küzdelmében. Bár úgy tűnt, az Európai Bíróság másfél évvel ezelőtti ítélete az adózók javára döntötte el a kérdést, az adóhatóság által azóta kimunkált régi-új érvrendszer továbbra is a számlát befogadó, többnyire jóhiszemű adózókkal téríttetné meg a más által elcsalt adót.

A napokban egy újabb ágazati különadót fogadott el a Parlament: a médiaszolgáltatók reklámozási bevételét megadóztató ún. reklámadót. A jogalkotó eredeti elképzelésével szemben azonban az adó mégsem ér el minden, megadóztatni kívánt piaci szereplőt. Másrészt, komoly aggályok merültek fel az adó uniós megfelelőségével kapcsolatban is.

Az EU Megtakarítási Irányelve már hosszú évek óta automatikus információcserét ír elő a tagállamok adóhatóságai között, amely alapján az adóhatóságok hozzájuthatnak állampolgáraik más tagállamokban fenntartott bankszámláinak adataihoz. Az Irányelv azonban csak a magánszemélyek nevén lévő bankszámlákra terjed ki, így alkalmazását könnyű volt kikerülni egy cég – tipikusan offshore cég – közbeiktatásával. Az Irányelv napokban elfogadott módosítása alapján azonban 2016-tól a tagállami pénzintézetek kötelesek lesznek az offshore cégek bankszámlái mögötti magánszemély tulajdonosokat is azonosítani és a róluk begyűjtött információt hazai adóhatóságaiknak megküldeni. Ez lényegesen szűkíteni fogja a vagyonok eltitkolásának a lehetőségét.