Egy, a 2010-es évek elején napvilágot látott felmérés szerint több, mint 20 ezer milliárd dollárra tehető az a pénzösszeg, amelyet a világ tehetős emberei offshore társaságok számláin tartanak. Más feltételezések akár ennek többszörösére is becsülik az elrejtett vagyonok mértékét. Az offshore számlákon tartott pénzek több szempontból is hiányoznak a fejlett világ országainak költségvetéséből. Egyrészt ezen vagyonok és azok hozadékai után a tulajdonosaik nem fizetnek adót. Másrészt azok nem vesznek részt az adott országok gazdasági vérkeringésében sem, azok nincsenek bevonva a jövedelemtermelő folyamatokba.

A társaságiadó-törvény jelenlegi szabályai akadályokat gördítenek a külföldi személyek részére történő ingyenes eszközátadások elé. Ez jelenleg sok, nemzetközi vállalkozáscsoporton belüli restrukturálás hatékony és egyszerű megvalósításának akadályát jelenti. Az Európai Bíróság nemrégiben napvilágot látott ítélete alapján azonban feltételezhető, hogy a magyar szabály ellentétes az európai joggal. 

A Luxemburg és Magyarország között kötött kettős adóztatási egyezmény módosítása miatt a jövőbeni magyar ingatlanügyletek már nem luxemburgi cégstruktúrán keresztül kerülnek majd megvalósításra. Gyorsan kell cselekedniük viszont azon vállalkozáscsoportoknak is, amelyek magyarországi ingatlanbefektetéseik tekintetében jelenleg luxemburgi struktúrákat alkalmaznak.

A jogi szakma évtizedes vágyát teljesítette az új Ptk., amikor a nevesített szerződések közé beemelte a pénzügyi lízinget. Az új szabályozás azonban számos olyan elemet tartalmaz, amelyek mind adózási, mind jogi szempontból nem várt meglepetést okozhatnak az óvatlan gazdasági szereplők számára.

A bíróságokat, hatóságokat gyakran éri kritika az ügyek időbeli elhúzódása miatt. És sokszor joggal. Hasonló kritika fogalmazódik meg sokszor az adóeljárások kapcsán is.

Az ún. láncügyletek vizsgálata mindig is az adóhatósági ellenőrzések kiemelt célpontja volt. Az Európai Bíróság pár évvel ezelőtti ítélete sok tekintetben megnehezítette ezen vizsgálatok lefolytatását, ám a közelmúltban az adóhatóság láthatóan újra felvette a kesztyűt és úgy próbál eljárni a láncügyletek szereplőivel szemben, hogy közben az Európai Bíróság próbáját is kiállja.

A Kúria egy közelmúltbeli ítéletében ismét értelmezte a közvetített szolgáltatás fogalmát a helyi iparűzési adó (HIPA) szempontjából – ezúttal a bevásárlóközpontok bérbeadási tevékenysége vonatkozásában. Bár az ítélet nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető a HIPA alapját csökkentő tételként számolja el a bérletért általa fizetett összegeket, ennek feltételéül azonban nehezen megugorható nyilvántartási követelményeket támasztott.

Az Állami Számvevőszék nemrégiben közzétett megállapításaira reagálva az adóhatóság szigorított végrehajtási gyakorlatán, és amint módja van rá, azonnal beszedi az adózóktól a neki járó adóforintokat. Ez számos vállalkozást kellemetlenül érint, hiszen az adótartozás egyösszegben és azonnal történő fizetése sokszor komolyan veszélyezteti a vállalkozás létét. Jó tudni azonban, hogy több olyan lehetőség áll az adózók rendelkezésére, amelyek késleltethetik, megakadályozhatják vagy elviselhetőbbé tehetik az adótartozások végrehajtását.