A jogi szakma évtizedes vágyát teljesítette az új Ptk., amikor a nevesített szerződések közé beemelte a pénzügyi lízinget. Az új szabályozás azonban számos olyan elemet tartalmaz, amelyek mind adózási, mind jogi szempontból nem várt meglepetést okozhatnak az óvatlan gazdasági szereplők számára.

A bíróságokat, hatóságokat gyakran éri kritika az ügyek időbeli elhúzódása miatt. És sokszor joggal. Hasonló kritika fogalmazódik meg sokszor az adóeljárások kapcsán is.

Az ún. láncügyletek vizsgálata mindig is az adóhatósági ellenőrzések kiemelt célpontja volt. Az Európai Bíróság pár évvel ezelőtti ítélete sok tekintetben megnehezítette ezen vizsgálatok lefolytatását, ám a közelmúltban az adóhatóság láthatóan újra felvette a kesztyűt és úgy próbál eljárni a láncügyletek szereplőivel szemben, hogy közben az Európai Bíróság próbáját is kiállja.

A Kúria egy közelmúltbeli ítéletében ismét értelmezte a közvetített szolgáltatás fogalmát a helyi iparűzési adó (HIPA) szempontjából – ezúttal a bevásárlóközpontok bérbeadási tevékenysége vonatkozásában. Bár az ítélet nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető a HIPA alapját csökkentő tételként számolja el a bérletért általa fizetett összegeket, ennek feltételéül azonban nehezen megugorható nyilvántartási követelményeket támasztott.

Az Állami Számvevőszék nemrégiben közzétett megállapításaira reagálva az adóhatóság szigorított végrehajtási gyakorlatán, és amint módja van rá, azonnal beszedi az adózóktól a neki járó adóforintokat. Ez számos vállalkozást kellemetlenül érint, hiszen az adótartozás egyösszegben és azonnal történő fizetése sokszor komolyan veszélyezteti a vállalkozás létét. Jó tudni azonban, hogy több olyan lehetőség áll az adózók rendelkezésére, amelyek késleltethetik, megakadályozhatják vagy elviselhetőbbé tehetik az adótartozások végrehajtását.

Társaságok tagjai között gyakori üzleti megoldás vételi jog (ún. opció) kikötése, amely számos üzleti érdeket képes támogatni. Több jogi korlát nehezíti azonban ilyen jellegű opció kikötését, amelyre a feleknek figyelniük kell, ha az esetleges csapdahelyzeteket el akarják kerülni.

Viszonylag közismert, hogy a NAV nyilvántartást vezet az eladott ingatlanok értékéről és ez alapján választja ki ellenőrzésre azon tranzakciókat, ahol feltételezhetően az illetékkiszabásra bejelentett érték alacsonyabb, mint a valós piaci érték. Kevesen tudják azonban, hogy ebből a nyilvántartásból, csupán 7.500 forintos alapdíjért az adózók is kérhetnek információkat. Pedig ez a lehetőség mindamellett, hogy üzleti előnnyel járhat, komoly adómegtakarításhoz is vezethet az adózó számára.

A közpénzek felhasználásával kapcsolatos „offshore ellenes” jogszabálycsomag azzal a méltányolható céllal került 2011-ben bevezetésre, hogy ne juthassanak ellenőrizhetetlen tulajdonosi hátterű offshore cégek hazai és uniós közpénz-forrásokhoz. A szabályozás azonban alaposan túllőtt a célon. Számos „ártatlan” külföldi tulajdonú cég is beleesik a szabályozás csapdájába, köztük többek között az amerikai tulajdonú multinacionális cégcsoportok magyar leányvállalatai.