AKTUALITÁSOK

Nemrég elemeztük a Kúria kötelező döntését, amely alapján a pervesztes félnek kell viselnie a pernyertes fél oldalán felmerült teljes ügyvédi munkadíjat, és a bíróságok csak egészen kivételes esetekben mérsékelhetik azt. Mindezt azért, hogy a pernyertesség pénzügyi értelemben is nyereséges legyen. Az igazságügyi miniszter napokban megjelent új rendelete néhány fenntartással, de összességében jogszabályi szinten is megerősítette a Kúria által elindított reformot.

Az earn-out kikötése egy vállalateladási tranzakcióban nagyon jó eszköz lehet a társaság hatékony és folyamatosságot biztosító átadásának elősegítésére, de ezzel egyidejűleg ugyanennyi adózási problémát is okozhat. Nem árt ezért az óvatosság azoknak, akik a szerződésükben ilyen kikötést kívánnak alkalmazni.

Az Országgyűlés által elfogadott „adósaláta” tartalmaz egy újabb meglepetést: hamarosan jelentősen megváltozik a polgári peres eljárások megindításakor fizetendő illeték számítása. A kisértékű perek megindítása olcsóbbá válik, a nagyértékűeké azonban akár jelentősen is megdrágulhat. Mindez növelheti a választottbírósági eljárások vagy akár a mediáció vonzerejét.

Folyamatosan nő a bűncselekmények száma Magyarországon. Komolyabb figyelmet fordít a vádhatóság a bűncselekményből eredő vagyoni hátrány visszaszerzésére. Gyakoribbá váltak az alkuk az ügyészség és a bűncselekmény elkövetői között. Többek között ezek a főbb megállapítások vonhatók le abból az éves összefoglalóból, amelyet a legfőbb ügyész pár hete nyújtott be a Parlamentnek.

Egy, a napokban kijött új törvényjavaslat alapján magánszemélyek adómentesen fogják tudni az általuk megalkotott szoftvert, szabadalmat vagy más szellemi alkotást vállalkozásuknak átadni. A várhatóan januártól hatályba lépő szabály – a tavaly elfogadott adóelőnyökkel együtt – remélhetőleg újabb lökést fog adni a start-upokba történő kockázati tőkebevonásoknak.

​Nem vagyok politikai szakértő, de Magyarországon és az Egyesült Államokban nőttem fel, és mindig is figyelemmel kísértem mindkét ország politikáját és politikai klímáját. Ezek a vélemények az elmúlt tíz év tapasztalatain alapulnak, amelyeket országaink között élve és Harris és Trump politikáit (akár kimondott, akár megvalósított formában) figyelve szereztem. Mindkét jelölt jelentős hatással lehet Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolataira, befolyásolhatja a NATO dinamikáját, a vízumpolitikát és a gazdasági megállapodásokat. Mindegyik jelölt eltérő megközelítéseket kínál, amelyek hatással lehetnek Magyarország külpolitikájára és Európán belüli elhelyezkedésére.

Az IT-szektor legtöbbet elhangzó hívószavai idén a „kiberbiztonság” és a „megfelelés”. Ennek oka az EU területén egységesen bevezetendő, ún. NIS2 direktíva, amellyel kapcsolatos feladatok az egész évet átölelik. Ráadásul, pár nap múlva már a második fázison is túl kell lépniük a hazai vállalkozásoknak.

Irodánk vagyontervezéssel foglalkozó üzletága, a Jalsovszky Private 2024 nyarán felmérést végzett több, mint 100 ügyfele körében. A felmérésből kiderül, hogy a megkérdezett ügyfelek milyen céllal és módon hozták létre vagyonkezelési (különösen bizalmi vagyonkezelési és vagyonkezelő alapítványi) struktúráikat és hogyan gondolják a vagyonkezelésbe átadott, több mint 2,5 milliárd eurónyi vagyont a jövőben működtetni, kezelni. A felmérés pár kifejezetten érdekes eredménnyel és tanulsággal is szolgált.

Míg a magyarországi aranyvízum szabályai még az utolsó finomításokon mennek át, addig az unió más országaiban már évek óta népszerűek a hasonló programok. Látható viszont, hogy amint a szabályok itthon kikristályosodnak, a magyar Golden Visa uniós összehasonlításban is rendkívül versenyképes lesz.

Széles körben elterjedt a hír, hogy szeptember 1-jétől már nem kötelező általánosságban a munkavállalók orvosi alkalmassági vizsgálata, az már csak szűk körben és külön meghatározott munkakörök esetén terheli a munkáltatókat. A hír igaz is, meg nem is, a prudensen eljáró cégeknek még egy ideig várniuk kell, amíg megszabadulnak ettől, a sokak által adminisztratív teherként kezelt szabálytól.

Az utóbbi évek egyik slágerterméke a bizalmi vagyonkezelés („bvk”) volt, komoly családi és magánvagyonok kerültek át vagyonkezelőkhöz. Míg azonban a céges részesedések bvk-ban való tartása számos adózási és vagyontervezési előnnyel jár a cégtulajdonosok számára, azok értékesítése egy M&A tranzakció során számos kérdést és megoldandó problémát vet fel. Ezekből szemezgettünk.

Már több mint fél éve van velünk az új K+F adókedvezmény és lassan az innovációban érdekelt vállalkozóknak el kell dönteniük, hogy az új vagy a régi adókedvezmény-csomag szerint fizetnek majd adót az év végén. Viszont a szabályozás komplexitása és a különböző kedvezmények összefüggései miatt sokszor nem egyszerű a választás.

Idén is megjelent az adóhatóság évkönyve, amely sok tendenciára mutat rá. Megtudhatjuk például, hogy miközben az adóhatóság egyre inkább az önkéntes jogkövetésben hisz, addig a büntetések nem látott magasságokba emelkedtek. De az is kiderül a statisztikákból, hogy továbbra is érdemes bírósághoz fordulnunk, ha nem érezzük jogosnak a NAV megállapításait.

A 2024. június 14-én megjelent Magyar Közlönyben ismételten módosítottak a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR), illetve a kötelező visszaváltási rendszer (DRS) szabályain. A módosítások már egy nappal később, 2024. június 15-ével hatályba is léptek.

Már csak kevesebb mint egy hónapig, 2024. június 30-ig van haladékuk a gyártóknak arra, hogy a kötelezően visszaváltási díjas termékekre vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával hozzanak forgalomba az egyébként a DRS (Deposit Refund System) hatálya alá tartozó termékeket. Az új szabályozásnak való megfelelés 50 forintos áremelkedést jelent majd termékenként, amit a fogyasztónak kell viselnie – hacsak vissza nem váltja a kérdéses italosdobozokat és -üvegeket.

Korábbi cikkünkben elemeztük azt a jelenséget, hogy a bíróságok jellemzően mérséklik a pernyertes számára megítélt ügyvédi munkadíjakat. Ezzel valójában a pernyertesnek kell indokolatlan veszteséget elkönyvelnie, közvetetten pedig piactorzító hatása is van. Most a Kúria precedensértékű, tehát kötelező döntésben reagált erre a jelenségre. Nézzük előbb a legfontosabb fejleményeket, majd azt, hogy mindez hogyan hat a perstratégiára!

Az Európai Unió Bírósága által 2024. május 16-án meghozott döntés (C-746/22) szerint ellentétes az Unió jogával az a magyar szabály, amely nem engedi meg a külföldi adózóknak az áfa-visszatérítési eljárásokban, hogy irataikat akár a másodfokú (fellebbezési) eljárásban is beadhassák. Ez ugyanakkor nem csupán a külföldiek áfa-visszatérítésére lehet hatással, de bármely olyan áfa-ügyben is felhasználható, ahol az adóhatóság megtagadta a fellebbezés során benyújtott tények, bizonyítékok értékelését. Az irodánk által képviselt ügy legfontosabb tanulságait szedtük össze.

A NAV ellenőrzési gyakorlatában egyre komolyabb szerepet kap a transzferárazás auditja. Ráadásul a vonatkozó szabályok is évről-évre egyre összetettebbek. A transzferár-dokumentációs határidők közeledtével érdemes végigtekinteni, hogy mik azok a rejtett csapdák, amelyeket kerüljünk el a dokumentáció és az adatszolgáltatás elkészítésekor.

Az adózási jogszabályok évközi változása miatt a tavalyi évben rengetegen vágtak bele bizalmi vagyonkezelés létrehozásába. Ennek következtében 2023 nyarán lényegében megduplázódott a Magyarországon nyilvántartásba vett bvk-k száma. Mindeközben sokan nem tudták pontosan, hogy mire is vállalkoznak, amely hibákhoz, többletadózáshoz vagy a banki kapcsolatokban felmerülő értetlenséghez vezetett. Ezen átgondolatlan vagy elrontott bvk-kból mutatjuk be a tipikus eseteket.

A fintech-forradalom egyik mérhető sikertörténete, hogy miként vált az adomány és előfizetés jellegű közösségi finanszírozás a hagyományos forrásgyűjtési módszerek – mint a klasszikus banki finanszírozás vagy a kockázati tőkebefektetések – alternatívájává. Ebből a gyors fejlődésből az is következik, hogy kevésbé egységes a kép a köztudatban a „crowdfunding” jelenségről. Hány formája van? Melyek esnek szabályozás alá? Kik a szereplők a folyamatban? Milyen jogszabályok vonatkoznak rá?  Hogyan adóznak? Sok-sok tisztázandó körülmény közül a fő kérdés mindenekelőtt azonban az, hogy megjelennek-e erre szakosodott szolgáltatók Magyarországon is.

A technológia fejlődésével egyre könnyebbé válik bármilyen beszélgetés rögzítése. Ma már egy okostelefonnal bárki könnyedén felvehet üzleti tárgyalásokat – akár titokban is. Titkos felvétel készítésének számtalan oka lehet: egyesek számára biztonságot jelenthet a későbbi viták elkerülése érdekében, mások pedig valamilyen hátsó szándékkal akarják felhasználni azt később. De vajon jogilag megengedett a hangfelvétel titokban történő készítése? És milyen következményekkel járhat, ha valaki egy titokban készített hangfelvételt használ fel egy polgári perben vagy büntetőeljárásban?

Tegnap tette közzé az adóhatóság a 2024-es ellenőrzési tervét, amelyből az látszódik, hogy a NAV egy lépéssel már a piac előtt jár. A NAV a digitális megoldásaival szinte azonnal lát mindent, és szinte azonnal közbe is tud avatkozni. A NAV beavatkozásának két iránya van: vasszigorral fellépni a tudatos adókijátszók ellen, illetőleg támogatni a nem szándékosan tévesztő, alapvetően jogkövető adózókat.

A különadók újabb évébe lépve joggal merülhet fel a kérdés, hogy az eleinte átmenetiként kommunikált extraprofitadók vajon mikor adják át a helyüket a tényleg söralátét méretű adóbevallásoknak. Mindeközben a gazdálkodók most már olyan addicionális terhekkel is kénytelenek szembenézni, mint az EPR-díj, a szén-dioxid kvóta adó vagy a globális minimumadó. 

Nagy hírt kavart az amerikai értékpapírfelügyelet (SEC) január 10-i döntése, amelyben engedélyezte egyes, bitcoinon alapuló termékek tőzsdei bevezetését. Az, hogy ez a fecske mennyiben csinál nyarat (azaz a SEC döntését mennyiben fogják követni hasonló jellegű lépések akár az európai, akár az amerikai értékpapírpiacokon) leginkább a részleteken múlik: többek között azon, hogy milyen nevet is aggatunk a kriptovalutákon alapuló termékekre.

A covid óta együtt élünk azzal a szabállyal, amely engedélykötelessé teszi külföldiek tulajdonszerzését egyes magyar stratégiai ágazatban működő társaságokban. Bár veszélyhelyzetről már rég nem beszélhetünk, a szabály várhatóan jó ideig velünk marad – csak közben párszor módosult. Mint ahogy ez megtörtént idén januárban is.

A bizalmi vagyonkezelőkre vonatkozó adószabályok nyári módosítása komoly rohamot eredményezett a magáncégek tulajdonosai körében. Most januártól ismét változnak a szabályok: újra lehetőség lesz a vagyonkezelésbe adott eszközök adómentes felértékelésére – de csak jól körülbástyázott feltételek esetén.

Már 2023. december közepén lehetett arra számítani, hogy a Kormány hozzányúl a fél éve már hatályban lévő EPR, valamint a 2024. január 1-től indult kötelező visszaváltási rendszert érintő szabályokhoz. A decemberben közzétett rendelettervezethez képest néhány eltéréssel 2014. január 1-től már alkalmazandók az új szabályok.

Manapság akkor is szoftvereket használunk, ha nem is tudunk róla, hiszen az autóktól kezdve az okosórákon át egészen a háztartási berendezésekig, kivétel nélkül, valamilyen szoftver vagy applikáció segítségével működtetjük eszközeinket. Azt azonban kevesen tudják, hogy bármilyen szoftverről legyen szó, a fejlesztés során jó eséllyel nyílt forráskódú szoftverek felhasználására is sor kerül. A nyílt forráskódú szoftver remek megoldási lehetőségeket és kifogyhatatlan tudásbázist jelent, felhasználásának jogi vonatkozásai azonban korántsem ennyire egyértelműek.

Szigorodnak a boltbezárás szabályai, jövőre már nem fogja feltétlenül egy figyelmeztetéssel megúszni az, akit számla- vagy nyugtaadási kötelezettség megsértésén kapnak. Tekintetbe véve, hogy akár egy pár hetes bezárás is nehezen helyrehozható károkat tud okozni egy cég életében, érdemes a vállalkozásoknak megszigorítaniuk a folyamataik és az alkalmazottjaik felügyeletét.

Az Európai Bíróság főtanácsnoka által tegnap kiadott vélemény szerint ellentétes az Unió jogával az a magyar szabály, amely nem engedi meg a külföldi adózóknak az áfa-visszatérítési eljárásokban, hogy irataikat akár a másodfokú (fellebbezési) eljárásban is beadhassák. Ha a végső ítélet is ezzel a tartalommal születik majd meg, az nemcsak hogy megkönnyíti majd a külföldi vállalkozások hazai áfa-visszaigénylését, de korábbi áfák visszatérítését is megnyithatja.

Immár fél éve van hatályban az ún. panasztörvény, amely a 250 fős létszámot meghaladó cégeknél már kötelezővé teszi a visszaélés-bejelentési rendszer bevezetését. Tekintettel arra, hogy december 17-étől egy újabb körre, az 50 fő feletti cégekre is alkalmazandó lesz a törvény, érdekes lehet a már felmerült gyakorlati tapasztalatokat összegezni.

Megjelent a Magyar Közlönyben az energiaügyi miniszter rendelete, amely a 2024-es évre vonatkozóan megállapítja az alkalmazandó EPR-díjakat, valamint meghatározza a kötelező visszaváltási rendszer keretében a gyártók által kötelezően fizetendő csatlakozási és szolgáltatási díjak mértékét is.

A startup vállalkozások régi álma válik valóra január 1-jétől. Jövő évtől ugyanis ezek a cégek adómentesen adhatnak részesedést munkavállalóiknak és vezető tisztségviselőiknek. Így ezeknek a személyeknek a tulajdonosi szemléletmódja és motivációja most már kerülőutak nélkül is adóhatékonyan biztosítható.

Alig vagyunk túl az EPR-rendszer első adatszolgáltatásán, de máris itt van a következő szabályozás: a kötelező visszaváltási rendszer, másnéven DRS-rendszer. A 450/2023. (X.4.) Korm. rendelet bizonyos rendelkezései már 2023. november 1-jén hatályba léptek, ráadásul a gyártókat már 2023. november 15-től kötelezettségek terhelik, de a szabályozás teljeskörűen csak 2024. január 1-től lép hatályba. Az egész szabályozás célja, hogy pár éven belül Magyarország elérje a 90%-os visszaváltási arányt a PET-palackok területén.

2024. január 1-jén módosul a cégtörvény, a módosítás pedig a finanszírozók egy régi igényét látszik teljesíteni. Egyrészt feltüntethetővé válik az üzletrészt terhelő elidegenítési és terhelési tilalom, másrészt az üzletrészt terhelő jelzálog bejegyzése esetén feltüntetésre kerül a zálogjoggal biztosított követelés összege is. Az új szabályok erősíteni fogják a finanszírozás biztonságát és ezáltal jótékony hatással lehetnek az egyébként mélyponton levő vállalati hitelezési aktivitásra is.

Számos adminisztratív terhet elkerülhetnek, így nem utolsó sorban a transzferárazási kötelezettséget is megspórolhatják azok a vállalkozások, akik csoportos adóalanyiságot választanak. A probléma csak az, hogy erre az évben egyszer, minden év november 1-je és 20-a között nyílik meg a lehetőség. Márpedig aki lemarad, annak egy újabb évet kell várnia.

2023. október elején több, az EPR rendszert megint csak módosító, illetve pontosító jogszabálymódosítás történt. Többek között elérhetővé váltak az átalánydíjak a borászati termékek esetén, valamint egyértelművé vált az is, hogy az ún. díjrendeletben meghatározott EPR díjak nettó díjaknak minősülnek. Ezen jogszabályi változásokat az alábbiakban foglaltuk össze részletesebben.

Az egyre közeledő októberi 20-i határidő már hosszú ideje lázban tartja a magyar vállalkozói szférát. Eddig kell ugyanis az első EPR-bevallásokat megtenni. Még sok részletkérdés rendezetlen egyelőre, de az már most látszik, hogy nem éri meg trükközni vagy lapítani.

Az üzleti élet nyári szezonja idén a bizalmi vagyonkezelések alapításáról szólt. Aki tudta, az még a szeptember 11-éig nyitva álló határidőbe belesűrítette a családi vagyonkezelés létrehozatalát. Ezzel együtt nem kevés – legtöbbször tárgyilagos, de olykor cinikus – sajtóvisszhang vette körül a jelenséget. Most, a folyamat végén érdemes lehet felmérni, hogy hova is jutottunk.

A múlt héten elérhetővé vált az EPR-re tekintettel frissített 23KTBEV (környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó) NAV formanyomtatvány. A frissítés eredményeképpen a nyomtatvány már tartalmazza a 2023. július 1-től hatályos, EPR-rel kapcsolatos jogszabályi változásokat is. A közzétett nyomtatványhoz továbbá elérhető frissített kitöltési útmutató is, amely letölthető az adóhatóság weboldaláról.

Nyakunkon a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) első adatszolgáltatása, amelynek határideje 2023. október 20. A napokban elérhetővé vált már az a formanyomtatvány is, amelyen keresztül az érintett vállalkozások eleget tehetnek az adatszolgáltatási kötelezettségüknek. Eközben azonban újabb és újabb jogszabály-módosításokkal kell szembenézniük. Cikkünkben áttekintjük az EPR szabályozás legújabb fejleményeit.

Az Európai Unió hulladékgazdálkodási irányelveinek átültetéseként 2023. július 1-jétől Magyarországon is alkalmazni kell az EPR szabályait. A rohamosan közeledő első adatszolgáltatási határidőre felkészülve összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat.

Már tavaly is megfigyelhető volt, hogy többéves csökkenés után ismét egyre többet ellenőriz az adóhatóság: 2022-ben 6,2%-kal emelkedett a revíziók száma az előző évhez képest. A tapasztalatok alapján ez a tendencia idén még erőteljesebben folytatódik. Az ellenőrzések legnépszerűbb adóneme ugyanakkor továbbra is az áfa.

Kényelmi okokból a ma működő részvénytársaságok nagy része éli az életét kibocsátott részvények nélkül. Kevesen tudják közülük azonban, hogy ezáltal milyen kockázatokkal és gyakorlati problémákkal szembesülhetnek.

Időről-időre felreppen a hír, hogy valamely cégnél bevezetésre került a négynapos munkahét. Többen cikkeztek már a Magyar Telekomról, mint első nagy fecskéről a piacon, de szóba került a Libri, valamint külföldi anyavállalattal rendelkező helyi cégek is. Magától értetődik a kérdés: elérhető-e ez a lehetőség mindenki számára és ha igen milyen áron?

A mai nap a Parlament megszavazta azt a „salátatörvényt”, amely, többek között, szeptembertől csorbítja a bvk legnagyobb adóelőnyét: az adómentes felértékelés lehetőségét. Bár a végső szabályozás puhábbra sikeredett, mint az eredeti javaslat, de így is igaz: aki most kimarad, az várhatóan lemarad.

Bármilyen termékről vagy szolgáltatásról beszélünk, vannak nevek, ábrák vagy szlogenek, amiről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Egy vállalkozás indításakor minden alapító számára kulcsfontosságú, hogy az általa képviselt márka egyedi, ismert, jól csengő névvel rendelkezzen. Az üzleti reputáció megszerzése hosszú és rögös út, egy márkanév vagy egy logo kizárólagosságot biztosító jogi védelmének biztosítása azonban sokkal egyszerűbb, mint azt sokan gondolják: a védjegyoltalom a megoldás.

A bizalmi vagyonkezelési struktúrák (bvk) létrehozása számos jogi és adózási előnnyel kecsegtet. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy bvk létrehozatalával a vagyonrendelő, adófizetési kötelezettség nélkül, fel tudja értékelni a vagyonát piaci értékre. Az adótörvények tervezett módosítása ezt a lehetőséget kívánja bezárni. Aki azonban idejében reagál, az még ki tudja használni a vagyonfelértékelés lehetőségét.

Megjelent a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak a 2022-es év legfontosabb adóhatósági eseményeit és statisztikáit összefoglaló évkönyve. Ebből kiderül többek között, hogy mennyi bírságot szabott ki vagy éppen milyen hatékonysággal lehet megtámadni az adóhatóság határozatait. A Jalsovszky iroda segítségével csokorba szedtük az évkönyv legfontosabb és legtanulságosabb számait.

2016-ban, amikor az önkormányzatok már bő egy éve élhettek a települési adók kivetésének lehetőségével, összefoglaltuk  ennek az újsütetű adóztatási lehetőségnek az addigi tanulságait. Akkor nagy reményekkel vártuk, mit hoz a jövő, meddig ér az önkormányzatok adóztatási kreativitása. De mi is történt a giccsadóval, a pónilóadóval és társaival? Jó pár év elteltével ismét eljött az ideje, hogy szemlét tartsunk a települési adók háza táján.

A SAFE-re keresztelt szerződéstípus az Egyesült Államokban már évtizedek óta megkönnyíti a tőkebevonást frissen alakult, magas jövőbeni potenciállal rendelkező cégekbe. Mindeközben a magyar jogszabályok alatt ugyanezt csak macerásan és kerülőúton lehet jelenleg megvalósítani. Ezt a hiányt igyekszik pótolni azonban egy nemrégiben benyújtott törvénymódosítás-javaslat.

Hosszas várakozás után 2023. április 20-án az Európai Parlament megszavazta a kriptoeszközök piacairól szóló ún. MiCA rendeletet, amely az ezt a területet lefedő első, átfogó szabályrendszer lesz az Unión belül. Az viszont még egyelőre kérdéses, hogy az új rendelet milyen hatással lesz a kriptopiacra.

Az Országgyűlés által tegnap elfogadott törvény értelében valamennyi, 50 főt meghaladó vállalkozás köteles lesz decembertől visszaélés-bejelentési rendszert alkalmazni. Nem várhatnak eddig a 250 főt foglalkoztató munkáltatók, nekik ugyanis 60 nap múlva rendelkezniük kell a bejelentési rendszerrel. Kérdés természetesen, hogy a cégek a szabályozást egy újabb felesleges adminisztratív nyűgnek élik-e meg, vagy az valóban belső vizsgálatok lavináját fogja-e elindítani.

Nemrég tette közzé az adóhatóság a 2023-as ellenőrzési tervét, amelyből látszódik, hogy az adóhatóság gyorsan alkalmazkodott a piaci változásokhoz. Míg az ellenőrzések fókuszában idén is a jól működő slágerszegmensek és a nagy adózók állnak, komoly szerepet kap a támogató eljárás és egyéb érdekes irányok is kirajzolódnak.

Egy közelmúltban megjelent jogszabály jelentősen módosított a kapcsolt vállalkozások közötti transzferár-dokumentáció egyes szabályain. Ez már most májusban fejfájást fog okozni a vállalkozásoknak, hiszen az évzárással együtt a transzferár-dokumentálás problémájával is egyszerre kell szembenézniük. Mindeközben egyre jobban felértékelődik a csoportos társasági adóalanyiság jelentősége.

A 2022-es év társadalmi-gazdasági változásai megtörték a régóta csökkenő trendet, és a tavalyi évben 51-ről 59-re nőtt az adónemek száma. Bemutatjuk az újdonságokat. 

Társaságcsoportok átszervezésének sokszor képezi részét a csoportba tartozó ingatlanok kiszervezése. Ez a feladat már eddig is precíz tervezést igényelt, ám egy január 1-jén hatályba lépett új illetékszabály még több fejtörést okozhat.

Azok közül, akik külföldi bankszámlán tartanak vagyonokat vagy realizálnak jövedelmet, sokan kaptak mostanában invitálást a NAV-tól egy támogató eljárásra. Egy NAV meghívó sosem kellemes, még akkor sem, ha a támogatás a célja. Vagy nincs mitől félni?

Áfát is tartalmazó ingatlanvételár esetén a gyakorlatban számos esetben merült fel a kérdés: az ingatlan bruttó vagy nettó vételárát kell-e megjelölni forgalmi értékként az illeték kiszabásához. Még ha ez hivatalosan még mindig nem lett megerősítve, eldőlni látszik a kérdés – szerencsére a nettó vételár javára. 

Sokakhoz eljutott már a hír, hogy január 1-jétől jelentősen változtak a Munka Törvénykönyvének (Mt.) szabályai. A sok változás közepette azonban többeknek elkerülheti a figyelmét egy olyan újdonság, amely sokszor hozhatja kellemetlen helyzetbe a munkáltatókat: a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettség kiszélesedése.

A szoftverfejlesztéssel foglalkozó társaságok körében elterjedt üzleti modell, hogy nem saját termékük fejlesztését végzik, hanem más cégek megrendelésére nyújtanak szoftverfejlesztési szolgáltatást. Azt viszont kevesen tudják ezen cégek közül, hogy ebben az esetben is éppúgy igénybe tudnak venni adókedvezményt, mintha saját célra fejlesztenének.

Aki még soha nem pereskedett, az talán magától értetődőnek veszi, hogy a pernyertes fél perköltségeit a pervesztes fizeti. Egy per lezárása után a pernyertes mégis könnyen azzal szembesülhet, hogy a győzelme bizony pürrhoszi volt, és komoly költségei maradnak térítés nélkül. Milyen hatásai vannak a jelenségnek az üzleti életre, és hogyan kezeljük ennek kockázatait?

A kisvállalati adó (KIVA) sok kkv részére nyújt adómegtakarítást – akár a szociális adón, akár a helyi iparűzési adón keresztül. Ezek a cégek lehetőség szerint nem szeretnék elveszíteni a jogukat, hogy a KIVA szerint adózzanak. Márpedig egy-egy vállalatfelvásárlási helyzetben ez a veszély komolyan felmerül. 

Több mint két évvel ezelőtt, átmeneti szabályként lett engedélyköteles a külföldiek magyar társaságban való részesedésszerzése. A szabály időközben állandósulni látszik, azonban jogértelmezési kérdések sokasága nem került még megválaszolásra. A piaci szereplők egy része beletörődéssel, mások viszont komoly ellenérzéssel követik a folyamatot.

A hazai családi kis- és középvállalkozások túlnyomó többsége csupán egyetlen cég, jellemzően egy Kft testesíti meg, a KKV felsőbb régióiban azonban számos cégből álló cégcsoport formájában működnek. Hogyan jönnek létre a cégcsoportok, és mi indokolja? Mikor érdemes cégcsoport létrehozatalába kezdeni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Az adóviták elhúzódásának számos oka van a jogrendszerünkben. Ezekből, egy közelmúltban hozott döntésével, a Kúria egyik tanácsa kihúzott egyet. Kérdés persze, hogy ez a döntés mennyire fog precedenst teremteni.

Az Európai Unió Tanácsa 2022. szeptember 30-án tárgyalta és elfogadta az energiaszektort célzó EU-s különadó-rendelet tervezetét. A rendelet alapján a tagállamok az energiaszektorban keletkező extra nyereségből költségvetési bevételként részesülnek. A hazai szereplők részére a szabályozás különösen fontos, figyelemmel a 2022 júniusában megújuló energiát előállító termelők tekintetében bevezetett extraprofit adókra.

Szeptember 1-jétől már nem csak magánszemélyek tudnak átköltözni Magyarországról egy másik EU tagállamba, hanem akár cégek is. Bár jó pár hónapot várni kell a határon, de a nap végén a kft.-nkből például GmbH válhat. Ráadásul, a költözés még adóelőnnyel is járhat.

A cím akár álkérdésnek is tűnhet – ám messze nem az. Sokan ugyanis nem tudják, hogy vállalkozások között bizonyos esetekben teljesen tiltott a készpénzfizetés. Arról pedig még ennél is kevesebben tudnak, hogy bizonyos összeghatár felett a készpénzfizetés a pénzmosási szabályok teljes szigorát vonja maga után.

A Kata tv. szeptemberi módosítása alapjaiban fordította fel ezt az adózási formát. A jelenlegi becslések szerint a korábbi 460 ezer katás vállalkozóból mindössze 100 ezer marad a katában, a többiek kiszorulnak belőle. Mindeközben a módosítás nem csak a kata szerint adózók, hanem az őket foglalkoztatók helyzetét is több szempontból érinti. Ezekből a hatásokból csemegéztünk párat.

A közelmúltban jelent meg a NAV már szokásosnak mondható évkönyve, amely összefoglalja az adóhatóság elmúlt évben végzett tevékenységét. A sok-sok statisztikát böngészve az a kép rajzolódik ki, hogy az elmúlt években nőtt a NAV ellenőrzéseinek hatékonysága. 

Vagyonvédelmi funkcióinál és kedvező adózási környezeténél fogva a bizalmi vagyonkezelés („bvk”) mára a családok vagyontervezésének egyik legközkedveltebb eszköze lett. Nem mindegy azonban, hogy a vagyonrendelő mely eszközöket helyez el a bvk-ban – egy rossz megoldás ugyanis könnyen alááshatja a vagyonkezelés kedvező adójogi megítélését.

Az elmúlt időszakban egyre több kötelező átvételi rendszerben (KÁT) működő piaci szereplő használta ki azt a lehetőséget, hogy az általa megtermelt megújuló energiát a szabadpiacon értékesítse és így a jelenlegi kedvező piaci helyzetből adódóan az állam által fizetett támogatott árnál jóval magasabb áron értékesítse az általa megtermelt áramot. Ez a rugalmasság azonban egy éjszaka alatt megszűnt.

Két héttel ezelőtt, szinte kertek alatt született meg az a jogszabálymódosítás, amelynek révén megoldódhat az ingatlanpiac egyik „slágerproblémája”, a társasházban lévő gépkocsibeállók értékesítésének bonyolult folyamata. A változások május 2-án hatályba léptek, így már a piac szereplőin a sor, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák az új rendelkezéseket.

Az üzleti életben is meglepően hasznosak lehetnek egyes olyan egzotikusabb bizonyítási eszközök, amelyeket jellemzően csak a filmekben vagy súlyos büntetőügyekben tudunk elképzelni. Pedig a mindennapi életben is komoly kellemetlenségeket előzhetünk meg egy magánnyomozó időben történő megbízásával, vagy éppen egy jól irányzott hazugságvizsgálattal. Bodnár Zsolt és Dr. Balla Béla, a Hori-Zone Biztonsági Iroda munkatársai segítettek elmélyedni a témában.

Amikor a cégtulajdonos fejében megérik az eladás gondolata, onnantól kezdve a cég értékesítéséig még hosszú az út. Ebben a folyamatban számos olyan jogi és adózási tennivaló van, amelyeket nem szabad az utolsó pillanatra hagyni. Ezek közül gyűjtöttünk össze párat.

Immár hetedik éve vesszük számba a magyarországi adófajtákat és a sokéves trend egyértelműen megnyugtató. Szinte minden évben csökkent valamelyest az adónemek száma. Idén 51 adófajtát számoltunk össze, és ezen a ponton talán már jogos a kérdés: reális-e, hogy még ennél is kevesebb adónk legyen?

Az Európai Unió már régóta a célkeresztjében tartja a holdingtársaságot és az egyéb, ún. „postafiók társaságokat”, amelyek valós gazdasági jelenlét nélkül főként passzív jövedelmeket szednek be. Az Európai Bizottság december 22-én, egyfajta karácsonyi ajándékként közzétett irányelv-tervezete ezt a folyamatot teljesítheti be.

Egyre többen keresnek pénzt az interneten bloggerként, vloggerként vagy influenszerként. A közösségi hálókon keresztül milliókhoz lehet eljutni egy-egy jól célzott üzenettel, amely komoly jövedelmet is hozhat. Az adózás ezeket a jövedelmeket sem kerüli el – nem mindegy azonban, hogyan adózunk utánuk.

Miközben egyre több piaci szereplőnek okoz nehézséget az egekbe szökött energiaárak mellett a működéséhez szükséges energiamennyiség beszerzése, addig az állami ösztönző programok már nem tudnak valós üzleti haszonnal kecsegtető alternatívát nyújtani az erőművek fejlesztőinek. A megoldást a szabadpiacon való áramértékesítés adhatja – nem mindegy azonban, hogy mik ennek a finanszírozó bankok által befogadható jogi keretei.

A cégek életében rendkívül népszerűek azon adóhatékony jövedelmezési formák, amelyek egyszersmind a menedzsment motiválásának eszközeként is szolgálnak. Ezen lehetőségek köre bővült idén nyáron az ún. Különleges Munkavállalói Résztulajdonosi Programmal („KMRP”), amely az MRP-khez hasonló, egyes, az MRP által nem kezelt helyzetekre is alkalmazható. Ráadásul a KMRP-k kiválóan alkalmasak ún. menedzsment buy-out-ok megteremtéséhez is. 

Az utóbbi időkben szemmel láthatólag megváltozott a NAV ellenőrzési gyakorlata. Míg korábban egy adóellenőrzés többnyire önmagában indult, addig mára már egyre többször kezd a NAV büntetőeljárást is az adóvizsgálat mellett. Különösen így van ez az áfát érintő fiktív számlás ügyletekben, a jövedéki ügyekben és egyes vámügyekben is. De mi áll e mögött?

Lassan már nemzeti sporttá válik a magáningatlan-beruházások cégvagyonból történő megvalósítása. Bár a megoldás kecsegtetőnek tűnik, az rengeteg kockázatot hordoz magában. Az ilyen konstrukciókat ráadásul a NAV célkeresztbe vette.

Tulajdonosi körben a legbevettebb cégfinanszírozási forma jelenleg a tagi kölcsön. De sokan elfelejtik, akármennyire is egyszerű egy tagi kölcsön nyújtása, az több időzített bombát rejt magában – mint arra egy friss kúriai döntés is ráerősít. Szerencsére, létezik már kockázatmentesebb tőkejuttatási lehetőség is. 

Egy ingatlan értékének meghatározása során sokféle tényező kerül a mérlegre. A szokásosan értékelt tényezőkön túl nem lehet figyelmen kívül hagyni olyan adottságokat sem, mint az ingatlanból nyíló kilátás (a panoráma) vagy a helyiségek természetes megvilágítása (a benapozás). Amennyire jó dolog, hogy az ablakunkból láthatjuk a balatoni naplementét, annyira homályos azonban, hogy mire kell figyelnünk egy építkezés során, hogy ne váljunk a dühös szomszédok követeléseinek céltáblájává. 

2014-től az „új” Ptk. lehetőséget biztosít a társaságoknak, hogy működésük és szervezetük tekintetében eltérjenek a törvényben előírt szabályoktól. Mindezidáig bizonytalan volt azonban, hogy meddig is ér a takaró, mi az, amitől tényleg el lehet térni, és mi az, amitől mégsem. Egy januártól életbe lépő törvénymódosítás egyértelműsíti a szabályokat és lazít azokon, növelve ezáltal a társasági jogi versenyképességünket is.

Immár évek óta újra és újra felmerül a behajthatatlan követelésekre jutó áfa visszatérítésének a lehetősége. Bár sokan már azt gondolták, hogy végérvényesen leáldozott a talált pénzek időszakának, az adózók most mégis kaptak egy utolsó esélyt.

A nyári hónapokban sokan másra sem tudnak gondolni, mint a napfényes tengerpartra, az ínycsiklandó mediterrán konyhára, a portugál utcák színes épületeire, a kulturális feltöltődést nyújtó városokra... Kevesen tudják azonban, hogy a közkedvelt nyaralóhelyek a turistalátványosságokon túl az adórendszereik miatt is vonzó célpontok lehetnek a fizetőképes, jómódú külföldiek számára. És nem csak egy nyári kaland erejéig, hanem akár hosszabb időre is.

Egy cég életében sokszor előfordul, hogy annak korábbi egyszemélyi tulajdonosa és menedzsmentje szétválik. Ilyen felállásban a tulajdonos elemi érdeke, hogy magánál tartsa a végső ellenőrzést. Ez viszont sokszor csak speciális jogi eszközökkel biztosítható.

Pályázati lehetőségek, vissza nem térítendő támogatások, kedvezményes hitelek, adókedvezmények, adómentességek, csak hogy néhányat említsünk azokból az előnyökből, amelyekért megéri kkv-nak lenni. Sokszor azonban csapdákat rejtő jogszabályok zegzugain keresztül kell végigmennie annak, aki meg akarja tudni magáról, hogy valóban kkv-e.

Immár hatodik éve csökken az adónemek száma Magyarországon. A tavalyihoz képest idén megint kettővel kevesebb, összesen 52 adónemet számoltunk és láthatóan ez a folyamat jövőre is folytatódik. Mindeközben az egyszerűsített adókból és az áfából származó bevételek tovább nőnek. 

Általánosan elterjedt sztereotípia, hogy a banki szerződések nem tárgyalhatóak, az adós a szerződés tartalmába alig szólhat bele. Ez azonban nincs így, mint minden üzleti szereplő, a bank is tud kompromisszumot kötni. Eltérő azonban a banki rugalmasság függően attól, hogy ki, milyen területen és mikor próbál engedményt keresni. 

Április elején hatályba lépett az OECD-nek az a standardja, amely eredményeként az adóhatóságok rálátást kaphatnak az adóparadicsomokban bejegyzett társaságok tevékenységére és azok legfontosabb pénzügyi adataira. Bár még kérdéses, hogy a NAV ezeket az információkat mire fogja felhasználni, de több, előszeretettel használt adóminimalizálási módszer is veszélybe kerülhet.

Lassan egy éve, hogy bevezették a külföldiek egyes magyarországi tulajdonszerzésének bejelentési kötelezettségét. Tavaly május óta a külföldiek csak bejelentéssel és a minisztérium tudomásulvételével szerezhetnek egymillió euró értéket meghaladó részesedést stratégiai társaságokban. Bár kezdetben sokan tartottak az olasz mintát követő és európai viszonylatban az egyik legszigorúbb engedélyeztetési kötelezettségtől, az mára beépült a vállalatfelvásárlási piac gondolkodásába. Az elmúlt egy év tapasztalatait foglaltuk össze.

Az elmúlt pár évben mind a NAV, mind pedig a Pénzügyminisztérium számos módon igyekezett megédesíteni azt az egyébként fájdalmas feladatot, amellyel saját vagyonunk terhére, adóbefizetés útján, részt kell vennünk a közösségi költekezések finanszírozásában.

Bár alig hétéves múltra tekint vissza, a bizalmi vagyonkezelés rendkívüli népszerűségre tett szert napjainkra. Családi vagyonok százai mennek át vagyonkezelői struktúrába, miközben tényleges változás nem történik a társaságok irányítása felett. Ráadásul a tulajdonosok ezzel adózásilag is jól járhatnak.

„Valami baki miatt az egyik cégemnek törölték az adószámát, de visszacsináltuk” – kezdődik a jól ismert, ártatlan történet, amely bárkivel megeshet. Aztán jön a hidegzuhany, hogy emiatt a „baki” miatt a cégbíróság nem jegyzi be a cégünket, vagy az adóhatóság egy már létező cégünk adószámát akarja törölni. El lehetett volna ezt kerülni? Mit lehet tenni?

A Kúria először döntött érdemben a behajthatatlan követelésekre jutó áfa visszatérítésével kapcsolatos ügyekben – mégpedig az adózók javára. Az ítéletek több hasonló ügyben is utat mutatnak, sőt: a 2020-ban hatályba lépett szabályok alapján kért visszatérítésekben is segíthetik az adózókat.

2021-től jóval egyszerűbbé válik az osztatlan közös tulajdonban álló termőföldek felosztása. Az új szabályok ezenkívül megoldást adnak a beazonosíthatatlan tulajdonosok nevére bejegyzett földek helyzetére is. Az így elérni kívánt tisztább, átláthatóbb földtulajdoni struktúra ugyanakkor nem csak a mezőgazdasági művelés hatékonyságát segítheti, de a zöldmezős ingatlanberuházásokat is felpörgetheti.

A napokban járt le a határon átnyúló adózási konstrukcióban érintett feleknek az első ún. DAC-6-os adatszolgáltatási kötelezettsége. Ezzel egyidejűleg – még utolsó pillanatban – a Pénzügyminisztérium is közzétett egy tájékoztatót az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos egyes kérdésekről. Nem árt, ha – különösen – a könyvelők, tanácsadók, ügyvédek és a bankok is alaposan átrágják magukat a 38 oldalas dokumentumon, mert bármelyikük könnyen az adatszolgáltatás hatálya alá kerülhet.

A közelmúltban a magyar Bakati ügyben hozott ítéletével az Európai Bíróság rendet tett a külföldi utasok áfa-visszatérítési ügyeiben és láthatóan győztest hirdet a határmenti kereskedők és a NAV között folytatott küzdelemben. A bíróság ítélete azonban jó pár kérdést nyitva hagy.

Már közhelybe illő, hogy a járványhelyzet megváltoztatja a szokásainkat. Távolabb tartjuk magunkat egymástól, kevesebbet utazunk, videóhívásokon keresztül beszélünk egymással, otthonunkban végezzük a munkát. Abba viszont már kevésbé gondolunk bele, hogy ezek a változások arra is hatással vannak, hogy a társaságunk melyik országban adózik.

A közel 3 évvel ezelőtt bevezetett új polgári perrendtartás (Pp.) szigorúbb alapokra helyezte a perek lefolytatását. Ennek látható eredményeként a perek száma drasztikusan csökkent az elmúlt években: a járásbíróságokon több mint 20%-kal, a törvényszékeken pedig nagyságrendileg 50%-kal kevesebb jogvitát indítottak, mint korábban. Talán ennek is köszönhető, hogy egy elfogadás alatt lévő törvényjavaslat értelmében a jövő évtől várhatóan puhulnak a kőkeményre sikeredett szabályok.

A mindennapi szerződéseink értelmezésében az áfa sok komplikációt tud okozni. Tartalmazza-e pl. a vételár az áfát, ha arról a felek külön nem rendelkeztek? A garanciális visszatartás áfás vagy áfa-mentes összegből teljesítendő-e? A vagyonszerzési illetéket az ingatlan bruttó vagy nettó összege után kell-e megfizetni? A kérdéseknek ráadásul különös aktualitást ad az újépítésű lakásokra kivetett áfa mértékének csökkentése: ki fog ezzel jól járni, az építő vagy a lakásvásárló?

A járványhelyzet váratlanul érte a kereskedelmi szerződéseket is. Hamar kiderült, hogy az angolszász minták alapján kimunkált vis maior klauzulák ebben a helyzetben fabatkát sem érnek, azok nem képesek az élethelyzeteket megfelelően rendezni. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján ma már jobban látható, hogyan is lehet „Covid-biztos” szerződéseket írni. 

Sok éve húzódó, és az ingatlanfejlesztők zsebéből súlyos milliárdokat kiszedő bizonytalanságra tett pontot az Unió Bírósága. Nem csak azt erősítette meg, hogy az úgynevezett „közcélú” beruházásokra levonható az áfa, de azt is, hogy ezeknek a szükségszerű átadása sem keletkeztet áfafizetési kötelezettséget akkor, ha a beruházás a fejlesztő gazdasági tevékenységéhez is elengedhetetlenül szükséges.

Óhatatlanul is a jól ismert akadálypályás tévéműsor juthat az eszünkbe, ha az új, 2020-as szabályok alapján kérjük vissza az áfát a behajthatatlan követeléseinkre. Az első konkrét tapasztalatok mutatják, hogy sok nehézséggel kell megküzdenie annak, aki vissza akarja kapni az áfát. De a vállalkozás semmiképpen sem lehetetlen. 

Ki ne állt volna sorba az vevőszolgálaton azért, hogy a jótállási jegyét lepecsételjék? Ki ne töltött volna órákat annak kiderítésével, hogy melyik márkaszervizbe kell vinnie az elromlott terméket? És sorolhatnánk még a hasonló bosszúságokat. Ezek azonban a jótállási szabályok változása miatt jövő évtől megszűnnek. De ami jó a fogyasztónak, az komoly terhet hárít a kereskedőre.

„Szlovák lakcímkártyám van, ezért Magyarországon nem kell adót fizetnem…” „Csak arra kell figyelnem, hogy 183 napnál ne töltsek itthon többet!”. „Digitális nomád vagyok, sehol sem adózom.” Nagyon sok hasonló tévhit kering Magyarországon az adóilletőség szabályai és joggyakorlata kapcsán. Az adószabályozásoknak ennél azonban egyszerűen sokkal „több az esze”. A hamis illúziókban élő érintettek pedig sok esetben akár büntetőjogi kockázatnak is ki lehetnek téve. 

A napokban magyar bíróság először ítélt meg olyan behajthatatlan követelésre jutó áfa-összeget, ahol a számlák eredeti teljesítési időpontja már elévült. A bíróság egyértelművé tette: az elévülést nem ettől, hanem attól az időponttól kell számítani, amikor a követelés véglegesen behajthatatlanná vált. Ez sok folyamatban lévő ügyben adhat reményt az adózóknak.

Az egészségügyi kényszerhelyzet az élet számos területén felgyorsította a folyamatok digitalizálását. Nem kivétel ez alól a közokirat alapján induló végrehajtási eljárás sem, ahol pár hónapja kötelezővé vált az elektronikus eljárás. Már csak az a kérdés, hogy maga az aláírás meddig marad valóban „írás”.

Az Európai Unió Bírósága a múlt héten ítéletet hozott az irodánk által képviselt lengyel Krakvet ügyében. A döntésben állást foglalt abban, hogy az adóalanyoknak távolsági értékesítések esetén melyik országban kell áfát fizetniük. A Bíróság megerősítette azt is, hol húzódik a határ az adókijátszás és a jogszerű adótervezés között. Ez a magyar adóhatóságot is arra késztetheti, hogy újragondolja eddigi gyakorlatát.

A hazai jogrendszer mind a mai napig hallgat arról, hogyan kell tekinteni az e-mailen kötött szerződésekre. Egy, a vírushelyzet kapcsán elfogadott jogszabály azonban most kifejezetten megengedi a társaság és a magánszemély tagok közötti e-mailes kommunikációt. Lehet, hogy ez az első lépés az e-mailek szélesebb körű jogi elfogadottságához?

Míg 5 évvel ezelőtt még 60 adófajtát tartottunk nyilván Magyarországon, addig múlt év végére ez a szám 54-re redukálódott. A minap bevezetett új válságadók azonban megakasztották a folyamatot. Kérdés, hogy megfordul-e a tendencia.

A bolti vásárlás háttérbe szorulásával előtérbe kerültek az online kereskedési formák. Jelentős versenyhátrányba kerülhet manapság az, aki a fizikai üzlethelyiség mellett vagy helyett nem áll rá a webkereskedelemre. Nem árt azonban tudni, hogy az informatikai fejlesztésen és a kiszállítás megszervezésen túl egy webshop üzemeltetése komoly jogi előkészületeket is igényel.

A hét elején megjelent két kormányrendelettel ismét különadókat vezetnek be Magyarországon. Ezek közül a kiskereskedelmi különadó érdekessége, hogy az a Magyarországra értékesítő online kereskedőket, így az Amazont is megadóztatja - vagy legalább is megpróbálja. Márpedig ez, az Amazon magyarországi forgalmától függően, egy vaskos bevételi forrást jelenthetne az államnak.

Mindaz, ami ezelőtt egy vállalatfelvásárlási ügylet megkötésénél vagy teljesítésénél könnyed és természetes volt, a mai krízishelyzetben nem kis kihívások elé állítja a piac szereplőit. A nehézségek leküzdésére új jogi és technikai megoldások születtek, amelyek várhatóan velünk maradnak a válságidőszak elmúlását követően is.

Az egészségügyi krízis okozta pánikhelyzetben vállalkozások vezetői könnyen késztetést érezhetnek néhány „nyilvánvalónak tűnő” jogi vagy üzleti lépés megtételére. Ezen lépések azonban sokszor hordoznak magukban komolyabb jogi kockázatokat, nem árt ezért azokkal óvatosan bánni.

A fenyegető gazdasági válság előreláthatólag számos vállalkozás pénzügyi helyzetét fogja megingatni. Ezeknél a vállalkozásoknál módosul a cégvezető felelőssége is: csődközeli helyzetben a vezető ugyanis már nem csak a társaság, hanem a hitelezők érdekeit is köteles figyelembe venni. De ami egyszerű a papíron, az nem annyira az a gyakorlatban.

Az egészségügyi veszélyhelyzet következtében előbb - utóbb számos cégtulajdonos, cégvezető, jogi vagy pénzügyi igazgató mentesül majd a mindennapi rutinszerű munkája alól. Ez az az idő, amikor érdemes lehet a társaság azon jogi és pénzügyi kérdéseiben rendet tenni, amire esetleg a hétköznapok során nem volt idő. Erre kínálunk az alábbiakban öt tippet. 

A koronavírus járvány már az élet minden területére hatással van, és a vállalkozások jelentős részét is érinti majd. Összegyűjtöttük ezért azt az öt legfontosabb jogi teendőt, amit egyik vállalkozás sem mulaszthat el.

A szomszédok és az egyéb érdekeltek eddig viszonylag könnyen támadhatták meg egy-egy komolyabb beruházás építési engedélyét a kérelmezési eljárásban. Ez a helyzet nem csekély zsarolási potenciált biztosított ezen személyek részére. Az építési szabályok március 1-jével hatályba lépett módosításával azonban ez a kiszolgáltatottság, úgy tűnik, megszűnik.

A köztudatban a befektetési alapok egy komplex, kollektív, magas szakértelmet igénylő befektetési formaként élnek. Egy idén januártól hatályba lépett törvénymódosítás azonban befektetési alapok és alapkezelőik létrehozatalát egy lényegesen nagyobb kör számára lehetővé teszi. Márpedig ezek az alapok akár akvizíciós célokra, akár magánvagyonok tartására nagyon kedvező lehetőséget biztosíthatnak. 

Köztudott, hogy egy vállalatfelvásárlási ügylet sikere nagyban múlik a felek, illetve tanácsadóik felkészültségén és kompromisszum-készségén. Nem egy esetben azonban mindez nem elég. Sokszor ugyanis bekerül a képbe egy állami vagy hatósági szereplő is, ami megbonyolíthatja, időben elhúzhatja vagy akár el is lehetetlenítheti az ügyletet.

Miközben programozók, mérnökök és fodrászok tucatjai választják jelenleg is a katát Magyarországon, az adónem egyre inkább a támadások kereszttüzébe kerül. A NAV láthatóan egyre komolyabban vizsgálódik a katásokat foglalkoztató vállalkozások körében, mindeközben híresztelések kaptak szárnyra az adónem tervezett szigorításáról is. 

Két éve új szabályok vonatkoznak a rendes bírósági eljárásokra, amelyek jóval nehezebbé, formalizáltabbá tették a pereskedést. Ezért a jogász mind gyakrabban szembesül azzal a kérdéssel, hogy vajon a választottbíróság, vagy a rendes bíróság a megfelelőbb az esetleges vitás kérdések eldöntésére. Erre persze a klasszikus válasz, hogy: az attól függ… De mitől is?

A legtöbben hallottak már az angolszász precedensjog és a kontinentális bíróságok közti különbségről – ahogy talán arról is, hogy Magyarország eddig egyértelműen az utóbbi táborhoz tartozott. Azonban egy, a napokban elfogadott törvénymódosítás komoly lépést jelent az ellenkező irányba, amely által több ezer kúriai ítélet válhat egyik napról a másikra precedenssé.

Vállalatfelvásárlási tranzakciók tárgyalásán gyakran hallani jogászokat vitatkozni arról, hogy egy adott kérdésben mi is a jogi szakma által általánosan követett gyakorlat, azaz a piaci standard – amit nem illik megkérdőjelezni, vagy legalábbis az attól való eltérés az alkupozíció rovására megy. Érdemes áttekinteni, hogy hogyan is változtak ezek a piaci standardok, és hol tartunk jelenleg.

Gyarló emberi tulajdonság, hogy feladatainkat szeretjük mindaddig húzni-halasztani, amíg azok sürgőssé nem válnak, vagy a határidő látható közelségbe nem kerül. Így van ez a vizsgára való felkészüléssel, a szükséges orvosi beavatkozások elvégzésével … és így van ez a jogszabályokra való felkészüléssel is.

A kártérítések esetében nem mindig ez a helyzet. Az Európai Unió Bírósága a közelmúltban újfent kijelentette, hogy a szerződésben kikötött kártérítés vagy kötbér is minősülhet egy szolgáltatás ellenértékének áfa szempontból. Ez azért nem mindegy, mert az ellenérték áfás, a kártérítés viszont nem. Mindez különösen az ún. hűségidős, vagy az egyéb határozott idejű szolgáltatásokat érintheti.

Már régóta problémát okoz, hogy az adóhatóság akkor sem adja vissza a már befizetett áfát az eladónak, ha a vevő a bruttó vételárat egyáltalán nem fizette meg. Az Európai Unió Bírósága (EUB) hétfőn közzétett döntésében azonban egyértelműen leszögezi, hogy ha a követelés véglegesen behajthatatlanná vált, akkor a magyar NAV is köteles az arra jutó áfát visszatéríteni az eladónak. Ez a döntés most lehetővé teheti, hogy legfeljebb fél éven belül más érintett adózók is kérjék a behajthatatlanná vált követeléseikre jutó áfa visszatérítését.

Miközben világszerte rohamosan nő a távmunkában vagy ún. home office-ban dolgoztatottak száma, addig sokan nem tudják, ez jogilag mivel jár. Márpedig sokszor váratlan kockázatokkal kell szembenéznie annak, aki az irodáján kívül foglalkoztatja a dolgozóját.

A klímaváltozás elleni védekezés ma már minden iparágban érezteti a hatását – így nem meglepő módon az építőiparban is. Az ennek okán elfogadott építési előírások azonban sokszor adnak vitára okot és nem egy esetben állítják komoly kihívás elé a hazai ingatlanpiac szereplőit.

A címbeli vicc szereplőjének érzi magát a jogász, amikor a Ptk. azon rendelkezésének értelmezésével találkozik, mely szerint „valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség, ha a létesítő okirat módosítása egyes tagok jogait hátrányosan érinti”. Kik azok az „egyes tagok”? Alkalmazandó-e ez a rendelkezés akkor is, ha az alapszabály módosítása valamennyi részvényes jogát hátrányosan érinti? A kérdéseknek komoly gyakorlati jelentőségük van társaságok működése során.

A régiót sújtó krónikus munkaerőhiány kezelésére gyakori megoldás manapság, hogy egy vállalkozás munkaerőt biztosít egy másik részére. Nem árt azonban résen lenni az ilyen megállapodásoknál: a körülményektől függően ugyanis a NAV átminősítheti ezeket a szerződéseket, ami komoly adózási kiadásokkal járhat.

Sokan tapasztalhatták meg június végén az EU pénzmosás elleni irányelvének gyakorlati hatásait: a bankok szigorú határidővel és a bankszámlák befagyasztásának kilátásba helyezésével igyekeztek rávenni a vállalkozásokat, hogy adják meg a tényleges, végső tulajdonosok adatait. Bár a június végi kataklizma végül technikai okokból elmaradt, és a határidő áttolódott októberre, de már látszik, hogy a cégek tulajdonosi szerkezetének átláthatóságában egy új szintre lépünk.

A munkavállalót a kiküldetés során megcsípi egy kullancs. Rakodás közben meghúzódik a háta. Munkavégzés közben leég a napon. Az esetek közös jellemzője, hogy azok mindegyike munkahelyi balesetnek számít. Márpedig, ha a munkáltató ezekre nem figyel oda, komoly hátrány érheti.

Lépten-nyomon hallható: a mai magyar vállalkozások legnagyobb kihívása a generációváltás. És valóban, az utódlás megoldása egyre több vállalkozásnál válik sürgetővé. Szerencsére időközben újabb alternatív megoldások jelennek meg a horizonton, amelyek fogódzót nyújthatnak. 

Egy nemrég napvilágot látott NAV tájékoztató tételes listát ad azon körülményekről, amelyekből arra lehet következtetni, hogy egy vagyonvédelmi cég áfacsalásban vesz részt. Míg a lista mindenképp növelni fogja az érintett cégektől számlát befogadók biztonságérzetét, addig csak azon szomorkodhatunk, hogy a lista nem egy évtizeddel ezelőtt készült el.

Egy ideje egyértelmű, hogy Magyarország uniós jogot sért azzal, hogy nem engedi a behajthatatlan követelések áfájának visszatérítését. Az pedig, hogy immár magyar adózók ügye is az EUB elé került, lépéskényszerbe hozta a magyar jogalkotót. A tegnap beterjesztett adócsomag megadná ugyan a lehetőséget az áfa visszakérésére, azonban – a bevezetni kívánt adminisztratív korlátozások miatt – bizonyos esetekben még mindig csak az uniós jogra hivatkozással lehet csak visszakérni az áfát.

Az Európai Unió Bírósága egy közelmúltbeli ügyben kimondta, hogy az áfaügyletek ellenőrzése során az adóhatóság nem tekinthet el a teljes költségvetési kihatás vizsgálatától. Így nem elfogadható, ha a hatóságok anélkül tagadják meg az áfalevonási jogot az egyik adózónál, hogy a másiknál az ezzel összhangban álló áfa-visszaigénylést lehetővé tennék. Sőt, a bíróság azt sem tartotta elfogadhatónak, ha az adóhatóság a bírság kiszabásakor kizárólag a jogosulatlanul levont áfa összegét veszi alapul anélkül, hogy vizsgálná a ténylegesen okozott adóhiányt. Az ítélet egy újabb fontos lépésként értékelhető az áfarendszer igazságosságának megteremtése útján.

Először kerül élesen célkeresztbe egy számviteli kérdésre a múlt év végén kiadott állásfoglalás. Eszerint ugyanis valamennyi holdingtársaságnak könyvvizsgálati kötelezettsége áll fenn. Vagy mégsem?

A játékelmélet egyik közismert gondolatkísérlete a fogolydilemma, mely szerint két bankrablót egyszerre kapnak el a rendőrök, azonban csupán kisebb bűncselekményeket tudnak rájuk bizonyítani, a bankrablást nem. Ezért mindkettőjüket megpróbálják rávenni, hogy a másikra valljon, úgy, hogy nem tudják, a másik tesz-e vallomást. 

Ha valaki váratlanul elhalálozik, ez nem csak a család életében hagy rettenetes űrt maga után, hanem annál a társaságnál is, amelynek az elhunyt tagja volt. Ilyenkor a társaság könnyen döntésképtelen helyzetbe kerülhet, még akkor is, ha az elhunyt csak minimális tagi részesedéssel rendelkezett. Viszont léteznek megoldások, amelyekkel – ilyen esetekre – nem csak a családi hozzátartozókról, hanem a társaság döntésképtelenségének elkerüléséről is tud az örökhagyó gondoskodni.

Angolszász vállalati modellek mintájára magánvállalatok körében nálunk is egyre jobban elterjedt a vételi opció biztosítása a cég vezetője vagy vezetői számára. Míg az opció egyrészt motiválja a vezetőt a társaság értékének növelésére, addig - annak lehívását követően - a részére lehetőséget biztosít a tulajdonosi döntésekben való részvételre is. Az opció itthoni szabályozása azonban számos olyan adózási buktatót rejt magában, amelyekkel nem árt tisztában lenni opciós programok megalkotásakor.

60, 59, 58, 55… így változott az adónemek száma Magyarországon az elmúlt 4 évben. Míg a tendencia mindenképpen biztató, a számok mögött összetettebb jelenségek bújnak meg.

Az internet adta virtuális mobilitásnak köszönhetően ma már egyre többen tőzsdéznek külföldi értékpapírokkal, külföldi brókerek igénybevételével, on-line kereskedési platformok használatával. A külföldi tőzsdéken befektetők azonban gyakran nem csupán a pénzükkel, hanem az adózással is hazárdíroznak – sok esetben anélkül, hogy mindennek egyáltalán tudatában lennének.

A mai, nehezen átlátható világban gyakran fordulunk szimbólumokhoz, közhelyekhez, sztereotípiákhoz, hogy megértsük a dolgok működését. Így például, ha egyszerű kikapcsolódásra vágyunk, keresünk egy brazil szappanoperát és végigizgulhatjuk, hogy Pedro megcsalja-e Izabellát, és közben milyen véget ér Emanuel és Silvio évek óta tartó viszálya. Ha meg az állandóságot, a biztonságot, a hosszú évszázadokra nyúló tradíciókat keressük, akkor jóleső érzés az angol királyi család történetét végigböngészni, vagy a brit történelem és hétköznapok más aspektusait elemezgetni.

A mai komplex világban egyre több per dől el a szakértő véleményén. Nagyon nem mindegy ezért, hogy egy peres ügyben ki jár el szakértőként. Szerencsére – nem utolsó sorban az új perrendtartásnak köszönhetően – ez ma már befolyásolható.

Az utóbbi évek befektetési slágerterméke a napenergia beruházás: a kötelező átvételen (KÁT) keresztül ugyanis az állam biztosnak látszó jövedelmet garantál mindazoknak, akik ebben az üzletágban keresik a szerencséjüket. Mint ahogyan ez általában igaz: ezt a pénzt sem adják ingyen. A szakmai hozzáértés vagy a jogi előkészítettség hiányán ugyanis nagyon könnyen elvérezhetnek a napelem-projektek is.

Köztudomású, hogy az angol nyelvben nem árt a négybetűs szavakkal óvatosan bánni. Nincs ez másként a nemzetközi adózásban sem, a BEPS és ATAD betűkombinációk évek óta a legnagyobb fejtörést jelentik a multinacionális vállalkozáscsoportok pénzügyi vezetői, valamint a nemzetközi adótanácsadók számára. Kis háttérként: a BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) az OECD adózási munkacsoportjának terméke, az ATAD (Anti Tax Avoidance Directive) pedig az Európai Unió nagyrészt erre reagáló projektje.

Nyitva állhat a lehetőség arra, hogy egy társaság taggyűlése egyes, korábban meghozott határozatait módosítsa. Ez különösen jó hír azoknak, akik év közben leányvállalatukból többletosztalékot kívánnak kivonni.

Egy tavalyi EU irányelv következtében 2019-től változnak a társasági adó egyes szabályai – így többek között az ún. alultőkésítés miatti kamatlevonásra vonatkozó rendelkezések. Bár az irányelv célja az adóelkerülést célzó nemzetközi struktúrák elleni küzdelem és az adószabályok szigorítása volt, az új kamatlevonási szabályok a hazai vállalkozásoknál inkább kedvezményt fognak jelenteni.

​Régóta fejtörést okoz mind tőkebefektetőknél, mind pedig vállalkozáscsoportok holdingtársaságainál a bejövő számlák áfa-tartalmának levonhatósága. Az általános levonási tilalmon enyhítve az Európai Unió Bírósága („EUB”) az ún. aktív holdingtársaságoknak már adott egy kibúvót a levonási tilalom alól; a Bíróság nemrég napvilágot látott ítéletei pedig még tovább tágítják az áfalevonás lehetőségeit. Az EUB ítéletei azonban arra is rávilágítanak, hogy nem árt óvatosnak lenni.

„Túl jó ahhoz, hogy sokáig bízni lehessen benne” – ezzel a felkiáltással hárították el vállalkozások százai eddig azt, hogy MRP szervezetet hozzanak létre. Márpedig a Kormány elmúlt napokban közzétett törvénytervezete azt sugallja: ha valaki a céljának megfelelően használja fel ezt a kedvezményes dolgozói juttatási formát, úgy azzal hosszú távon is tervezhet.

A tapasztalatok szerint egyre több családi vállalkozás érik meg az eladásra. Oka ennek egyrészt a kedvező befektetői környezet, de másrészt az is, hogy esetenként nehézségekbe ütközik a vállalkozások új generációra történő átörökítése. Nagyon nem mindegy azonban ilyenkor, hogy a tulajdonosok milyen adózási feltételek mellett tudják értékesíteni cégüket. Míg adott esetben az értékesítés adómentessé tehető, addig máskor akár 34,5%-os adóteherrel is szembesülhet a vállalkozásából kilépő magánszemély.

Közel tíz év tapasztalat alapján elmondható: bár az építőipari lánctartozások megelőzésére létrehozott ún. fedezetkezelői rendszer alapjaiban bevált, vannak a rendszernek még betemetetlen lyukai. Ráadásul az új polgári perrendtartás idén januári hatálybalépése újabb kihívás elé állítja az intézményt.

A technológiai fejlődés lépésről lépésre hódít tért szinte valamennyi gazdasági ágazatban. Míg az előző század közepén egyes részfeladatokra beprogramozott robotok lepték el a szerelőcsarnokokat, addig 20 évvel ezelőtt már minden vezető a számítógépének bekapcsolásával kezdte a napját. Jelenleg pedig láthatóan a mesterséges intelligencia térnyerése zajlik. De vajon a jogi szakma kivonhatja-e magát ezen tendencia alól?

Az áfa-mentes közösségi termékértékesítésekre vonatkozó szabályok már jóideje borzolják a vállalkozások idegeit. Az adóhatóság ugyanis nem egyszer tagadja meg az ilyen ügyletekre jutó adómentességet arra hivatkozva, hogy az áru nem hagyta el az országot. Az EU minap elfogadott javaslata ugyan egyértelműsít a szabályokon, azonban az azoknak való megfelelés komoly bürokráciát igényel az EU-ba értékesítő cégektől.

Idén január óta nehezebb Magyarországon pereskedni, mint valaha is volt. Szakmai pontatlanságokra vagy formai hibára való hivatkozással a bíróságok számolatlanul dobják vissza még a legtapasztaltabb ügyvédek keresetleveleit is. A szigor előreláthatóan az alternatív vitarendezési formák felé tereli majd a vitázó feleket.

Pár héttel ezelőtt meghozott ítéltében az Európai Bíróság rugalmasan értelmezte az úgynevezett „háromszögügyletekre” vonatkozó áfaszabályokat. Míg az adózó javára döntő ítélet adótervezési lehetőséget biztosít nemzetközi áruértékesítés és fuvarozás szereplői számára, az ötletekkel csínján kell bánni.

Az elmúlt évek tőkepiaci slágerének a részben vagy egészben állami pénzből finanszírozott kockázati tőkealapok bizonyultak. Míg először a Jeremie-alapok öntötték négy egymás utáni körben a piacra a tőkét, a forrás-kihelyezési időszak lezárultával megjelent a piacon az első tisztán állami kockázati tőkebefektető is. A palettát pedig idéntől bővíteni fogják újabb, EU-s pénzzel gazdálkodó kockázati tőke alapok, valamint egy, a későbbi tőzsdére lépésre érdemesnek tűnő vállalkozásokat segítő állami finanszírozású tőkealap is.

Amikor a pénzügyi év a vége felé közeledik, a luxemburgi adótanácsadók rendszerint kérnek egy időpontot az adóhatóságtól, amikor is az általuk kezelt ügyeket és azok adóhatásait megbeszélik a hivatal emberével. Konstruktív megbeszélés zajlik arról, hogy mely tranzakciónak mik az adókövetkezményei, mennyi adót fizessen az adott vállalkozás. A megbeszélés végén az adóhatóság ráteszi az elszámolásra a pecsétjét, és mindenki elégedetten távozik.

Az elmúlt napokban fokozódó hullámokat vetett, hogy a kormánynak nem áll szándékában meghosszabbítani az 5 %-os, kedvezményes lakásáfa 2019. december 31-én lejáró időszakát. Míg a kedvezmény megvonása értelemszerűen nagyban befolyásolja a jövőbeni lakásépítések rentabilitását, addig annak nagyon komoly hatásai lehetnek a már folyamatban lévő projektekre is.

A cégek számtalan olyan helyzettel szembesülnek, amikor rajtuk kívül álló okokból sem a követelésükhöz, sem annak áfa-tartalmához nem jutnak hozzá. Az adóhatóság ugyanis sokszor akkor sem engedi meg az áfa visszaigénylését, ha azzal a költségvetést nem érné kár. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) közelmúltbeli ítéletei alapján azonban több ilyen esetben is visszaszerezhető az áfa.

Egy a minap kihirdetett irányelv alapján előfordulhat, hogy a jövőben a nevünk és a kapott adótanácsunk részletei az adóhatóságnál landolnak. 2020 júliusától ugyanis a tanácsadók vagy bizonyos esetekben maguk az adózók kötelesek lesznek tájékoztatni az adóhatóságot egyes, agresszívnak minősített adótervezési konstrukciók részleteiről. Ráadásul a tájékoztatási kötelezettség, visszamenőlegesen, mindazokra a struktúrákra is kiterjed, amelyek megvalósításába az adózók 2018. június 25. után kezdenek bele.

Töretlenül nő a kisadók (KATA, KIVA) népszerűsége, mérnökök, programozók, fodrászok, ügyvédek ezrei választják ezen adózási formák valamelyikét. Mindeközben kevesen szembesülnek azon kockázatokkal, amelyeket ezen adózási formák rejtegetnek. Márpedig ezek következményei súlyos adóforintokban és büntetésekben mérhetők, akár a kisadózó, akár pedig a neki jövedelmet juttató vállalkozás számára.

Egy banális hiba miatt sorra véreznek el a NAV-határozatok a bíróságok előtt: jó részük ugyanis nem megfelelő aláírást tartalmaz. Ez az eljárási hiba azonban nem csupán folyamatban levő perekben, hanem akár múltbéli, lezárt eljárásokban is felhasználható lehet – vállalkozások százai szerezhetnek vissza elveszettnek hitt adóforintokat.

Azok után, hogy nemrég az Európai Unió Bírósága (EUB) jelentősen újraértelmezte a zárt végű pénzügyi lízing fogalmát, egy friss főtanácsnoki vélemény újabb „áfa-bombát” dobott az eddigi gyakorlatra. Míg ugyanis a pénzügyi lízing díját már hosszú évek óta egy áfás és egy áfa-mentes részre bontják a lízingbeadók, addig a főtanácsnok véleménye szerint a díjat egységesen, áfásan kellene kezelni. Ennek komoly kihatásai lehetnek a magyarországi lízingpiacra is, így érdemes kiemelten figyelni az ügy alakulását.

Ha valaki az ókori Rómában esetleg rabszolgát kívánt vásárolni, nem kevés formai követelménnyel találta szembe magát. Így az aktusnál jelen kellett lennie 5 tanúnak, valamint egy további serdült római polgárnak, a mérlegtartónak, aki az ércmérleget tartotta. 

A pár évvel ezelőtt hatályba lépett Ptk. kiszélesítette a társaságok autonómiáját, a cégek bátran formálhatják saját képükre belső szervezetüket és működésüket. Ugyanakkor megmaradt számos, kevesek által ismert merev, társasági jogi szabály, amelyben való figyelmetlenség komoly jogi és anyagi következményekkel járhat.

A tartós befektetési számla (TBSz), annak nyolc évvel ezelőtti bevezetése óta folyamatosan izgalomban tartja adótanácsadók és adómegtakarításban érdekeltek fantáziáját. Nem meglepő módon, hiszen a TBSz adófizetési kötelezettség nélkül nyújt cégtulajdonosoknak lehetőséget arra, hogy a társaságukban képződött jövedelmet felvegyék. És míg idővel egyes klasszikus, a TBSz-re alapozott adótervezési módok bezárultak ugyan, addig mások továbbra is igénybe vehetők.

Hagyományos felmérésünkben ismét megnéztük, hogy hány adófajta van Magyarországon. Idén ismét eggyel csökkent a magyarországi adók száma, ezúttal 58 darabot számoltunk. A csökkenés viszont csak technikai jellegű, miközben továbbra is velünk élnek olyan adók, mint a kiirthatatlannak tűnő, a háztartási alkalmazottak után fizetendő díj vagy az újonnan bevezetett plakátadó.

Új törvény rendezi az ún. joghatóságra vonatkozó szabályokat, vagyis azt, hogy nemzetközi elemet érintő jogvitákban milyen esetekben lehet, vagy éppen nem lehet a magyar bíróságok előtt pereskedni. Mindezzel együtt egy nemzetközi jogvitában még mindig az az egyik legfontosabb (és korántsem egyszerű) kérdés, hogy melyik ország bírósága bírálja el a vitát, és melyik ország joga szerint.

Az év elejétől új törvények szabályozzák az adóellenőrzések és adóperek menetét. A tét pedig nem kicsi: a NAV évente ugyanis közel 30.000 ellenőrzést folytat le, ennek során pedig mintegy 500 milliárd forint adóhiányt és majdnem ugyanekkora összegű bírságot szab ki. Fontos ezért tudni, hogy az új szabályok alapján milyen jogai vannak az adózónak és hogyan veheti fel leghatékonyabban a küzdelmet a NAV ellen.

A világörökségi területeken levő ingatlanok régóta különleges szabályozásban részesülnek. A jogszabályok szigorúbb szabályokat határoznak meg az ilyen ingatlanok beépítésére, átépítésére és használatára. Kevesen vették talán észre mindeközben, hogy egy, a tavaly év végén elfogadott jogszabály módosította a világörökségi területeken lévő ingatlanok szabályozását. 

Míg a bitcoin sokak üzleti fantáziáját mozgatja világszerte, addig az adóhatóságok is egyre komolyabban fókusz alá vonják a bitcoinnal végzett műveleteket. Mindeközben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a bitcoin-világ egy újabb adóparadicsomot kezd létrehozni.

Számos adóelőny érhető el azáltal, ha valaki átkerül egy másik ország adóztatási köre (illetősége) alá. Bár az, hogy egy magánszemély hol rendelkezik illetőséggel, nem választás kérdése, a személyes körülmények gondos megtervezésével alakítható, hogy valaki hol adózik. Ez pedig mindenkit érint, aki rövidebb-hosszabb ideig külföldön vállal munkát.

Az immár több mint két éve hatályba lépett „új” Ptk. lehetővé tette, hogy a vállalkozások saját képükre formálják szervezetüket és működésük szabályait. A tálcán kínált lehetőség pedig meg is ragadta a jogászok fantáziáját. Olyan extrém ötletek repkedtek a levegőben, mint például, hogy kft. is bocsásson ki részvényt vagy más, tagsági jogot megtestesítő értékpapírt. A cégbíróságok azonban hamar lehűtötték a kedélyeket és kialakították az ún. „státuszszabályok” kategóriáját: a jogszabály rugalmassága ellenére sem lehet eltérni azon szabályoktól, amelyek egy társasági forma jellegadó sajátosságát képezik.

Miközben az offshore-cégek elleni hajtóvadászat láthatóan meghozza az eredményét, a külföldi cégalapítások iránti igény továbbra sem lankad. Az adóelkerülés és adókijátszás mint elsődleges motiváció kezd azonban eltűnni és helyüket más célok veszik át.

Mostanában rájár a rúd az adójogászokra – sőt, a jogászokra általában is. Jövőre ugyanis szinte az összes olyan eljárási szabály megújul, amely meghatározza mindennapi szakmai életünket. Egyszerre kell tehát megismerkednünk a polgári és a közigazgatási perek, a közigazgatási eljárások, valamint a büntetőeljárások vadonatúj szabályaival. A bennem rejlő kisdiák ezért meglehetős elégedettséggel vette tudomásul, hogy a szűkebb szakmámat érintő, ugyancsak átszabott adóeljárási jogszabályok szövege mintegy kilencven százalékban maradt a régi. Így – gondoltam – miközben a polgári- és büntetőjogász kollégák vért izzadnak a koncepciójukban is merőben új eljárások tanulmányozásával, én sokkal megúszósabbra vehetem a figurát.

Egy adópert megnyerni nehéz és hosszadalmas, ráadásul sokszor az sem mehet biztosra, aki meg van győződve: minden ügyletét tökéletesen és szabályszerűen számolta el. Különös figyelmet érdemelnek ezért azok a lehetőségek, amelyekkel viszonylag könnyen és komplikációmentesen lehet az adóhatósággal szemben diadalt elérni. A bíróságok közelmúltbeli gyakorlata ráadásul szélesítette is e lehetőségek körét. 

A pár éve hatályba lépett új Ptk. egyik kevésbé ismert szabálya szerint ma már lehetőség van arra, hogy az ingatlan tulajdonosa szétválassza a földterület és a rajta álló épületek tulajdonjogát, és azokat külön ingatlanként kezelje vagy hasznosítsa. Az üzleti gyakorlat egyelőre óvatosan közelít a lehetőséghez: bár a tulajdonjogok megosztása akár az ingatlanfejlesztési, vagy a hitelfelvételi gyakorlatot rugalmasabbá teheti, egyelőre jogi bizonytalanságok hátráltatják a koncepció szélesebb körű elterjedését.

Határon átnyúló vállalatfelvásárlási ügyletekben vagy szerződéses kapcsolatokban gyakran merül fel az irányadó jog kérdése. Ilyenkor – akár valamely szerződő fél angol illetősége, akár az angolszász szerződéses dokumentáció elterjedtsége miatt – a választás gyakran az angol jogra esik. Nem árt ezért átlátni, milyen különbséget jelenthet a felek helyzetében ha a magyar jog helyett az angolt választják – például egy vállalatfelvásárlás dokumentálása során.

A csődtörvény több mint 10 éve hatályban lévő szabálya sokáig lehetetlen választás elé állította azon cégek vezető tisztségviselőit, amelyek fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben vannak. Egy nemrégiben hatályba lépett törvénymódosítás azonban feloldja ezt a patthelyzetet és jobban ösztönzi a menedzsereket, hogy válsághelyzetben az üzletileg indokolt döntéseket hozzák meg.

Októbertől újabb tortúrára kell számítania annak a vállalkozásnak, amely bankszámlát nyit, jogi tanácsot kér, könyvelőnél vagy könyvvizsgálónál jár. Mindaddig nem tud ilyen professzionális szolgáltatást igénybe venni ugyanis, amíg fel nem fedi végső tényleges tulajdonosát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyelőre nem világos, az így megadott információt ki és milyen körben használhatja majd fel.

2009-ben a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta, hogy az ingatlanfejlesztésekhez kapcsolódó közcélú beruházások áfája levonható, ha ezek nélkül a fejlesztés nem lenne megvalósítható. A közelmúltban azonban nem várt izgalmakat okozott az Európai Unió Bírósága („EUB”) főtanácsnokának egy hasonló, bolgár ügyben adott előzetes véleménye, amely megtiltotta volna az adólevonási jogot. Bár az EUB múlt hét közepén közzétett ítéletében végül nem követte a főtanácsnoki véleményt, azonban komoly feltételekhez szabta az adólevonási jog érvényesítését

A jövő év január 1-jétől hatályba lépő új jogszabályok átformálják az adóeljárások és az adóperek menetét. Míg a módosítások egy része ugyan vállalkozásbarát, addig azok egyszersmind több olyan csapdát is rejtenek, amelyek kifejezetten hátrányosan érintik az adózók érdekeit – leszűkülnek például az adózók jogai az adóhatósággal szembeni védekezésre, illetve szakértő igénybevételére.

Az utóbbi hetekben az Európai Bizottság egy újabb irányelvtervezete okozott pánikot nemzetközi adótanácsadói körökben. A Bizottság által elfogadott és a Parlament, valamint az Európai Tanács elé beterjesztett javaslat szerint a jövőben adótervezés során eljáró tanácsadók (legyenek azok akár adótanácsadók, ügyvédek vagy pénzügyi tanácsadók) kötelesek lesznek bejelenteni az adóhatóság részére valamennyi olyan, adókímélő struktúrát, amelyet ügyfeleik számára kidolgoztak vagy ajánlottak. Ha a javaslat a teljes európai döntési procedúrán végigmegy, úgy azt 2019-től kell alkalmazni.

Egyre jelentősebb szerepet tölt be építőipari vállalkozások közötti viták rendezésében a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSzSz). Ennek ellenére a TSzSz-szel kapcsolatos néhány jogi kérdés még mindig nem tisztázott; többek között az sem, hogy az általa adott szakvélemény meddig gátolhatja meg egyes szerződéses biztosítékok (így pl. bankgarancia) lehívását. Amíg ez nem rendeződik, az a fél kerülhet kiszolgáltatottabb helyzetbe, aki az egyébként jogszerű biztosítékokkal rendelkezik.

Míg a 2014-ben hatályba lépett Ptk. ellehetetlenített jó pár, a gyakorlatban alkalmazott hitelbiztosítékot, addig a jogalkotó az elmúlt évek során fokozatosan visszahelyezte ezen biztosítékokat jól megérdemelt helyükre. Sőt, a csődtörvény július 1-jétől életbe lépő módosításai túl is mennek a korábbi szabályokon, és a biztosítéki célú vételi jogot és engedményezést a zálogjoggal egy szintre helyezik. Az eset jó példája annak, hogy létezhet ma Magyarországon hatékony együttműködés a jogalkotó és valamely szakma képviselői között.

Egy nemrégiben napvilágot látott minisztériumi rendelet ellehetetleníti Magyarországon a székhelyszolgáltatók működését – legalábbis azokét, akik professzionális szinten látják el ezt a feladatot. Mivel a jogszabály indokolást nem tartalmaz, ösztönös kérdésként merül fel: kinek az érdekében született az új szabályozás.

Sokakat érhet kellemetlen meglepetés cégalapításkor: a cégbíróság visszautasítja a többségi tulajdonos vagy az ügyvezető bejegyzését arra hivatkozva, hogy az adott személy eltiltás hatálya alatt áll. Míg néha az eltiltott tudja, hogy „vaj van a füle mögött”, más esetekben viszont értetlenül áll az eltiltás oka előtt. A tét nem kicsi: akit eltiltanak, akár 7-8 évre is „feketelistára” kerülhet. 

Tavaly óta gombamód szaporodnak az MRP szervezetek Magyarországon, az „emerpézés” kifejezés lassan szócikket kap a magyar nyelv értelmező szótáraiban. Nem is csoda, hiszen az MRP-k a munkajövedelmek kifizetésének egy kifejezetten előnyös formáját tudják nyújtani. Nem árt azonban óvatosnak lenni: a szabályozás a rengeteg lehetőség mellett több buktatót is rejt magában.

Közismert tény, hogy állami hatóságokkal nem árt óvatosan bánni. Nehéz tudni ugyanis, hogy mikor milyen érdek vezérel egy-egy hatósági döntést vagy eljárást. És ugyanígy nehezen kiszámítható egy-egy hatósági magatartás jövőbeni iránya, az ugyanis könnyen változhat. Elég ahhoz egy-egy személyi, politikai változás vagy akár egy felső szintről érkező új utasítás. Ez pedig komoly kockázatot jelent mindenki számára, aki hatósággal kapcsolatba kerül. 

Az adóhatóság és az adózó közötti viták egyik leggyakoribb terepe, hogy egy láncértékesítéses ügyletben részt vevő adózó milyen feltételek mellett vonhatja le a rá áthárított áfát. A küzdelemben az adóhatóság a minap egy újabb pofont kapott, amikor a Kúria, precedensértékű ítéletében nem értett egyet az adóhatóság azon gyakorlatával, amely a láncügyletek szereplőit rendszeresen ügynökké minősíti át. Ráadásul a Kúria ítélete lényegesen messzebb is mutat és általánosan megkérdőjelezi az adóhatóság jogát arra, hogy az adózók ügyleteit kénye-kedve szerint átminősítse.

Hiába nyer meg egy vállalkozás egy pert az adóhatósággal szemben, ha még az ítélethirdetés előtt csődbe megy. Márpedig ez nem egyedi eset, mivel az adóhatóság a jelenlegi jogszabályok szerint a per ideje alatt is végrehajtást vezethet a vállalkozással szemben. Ráadásul a tapasztalatok szerint az adóhatóság még akkor sem feltétlenül retten vissza a végrehajtástól, ha erre nincs is jogi lehetősége.

Hagyományos év eleji felmérésünkben ismét megszámoltuk, hány adófajta létezik ma Magyarországon. Most 59-ig jutottunk. Bár tavalyhoz képest eggyel csökkent az adók száma, annak nagyságrendje és az adórendszer szerkezete nem mutat változást. Adóbevétel szempontjából továbbra is az áfa a listavezető; kb. 3.300 milliárd forintot generálva 2016-ban.

A jelenlegi gyakorlat szerint a NAV akkor is bírságolja az áfahiányon kapott adózókat, ha a költségvetést nem érte kár. Az Európai Bíróság Főtanácsnokának közelmúltban közzétett véleménye azonban megszüntetheti ezt a rendkívül igazságtalan és sokak által sérelmezett eljárást.

Nem sokáig alkalmazhatták a finanszírozó bankok az új Ptk. megváltozott zálogjogi szabályai miatt átalakított biztosítéki struktúrákat. A Kúria közelmúltban hozott határozata ugyanis újabb kihívás elé állítja a bankokat: a finanszírozók ismételten azzal szembesülnek, hogy az évek alatt kialakított és alkalmazott biztosítéki struktúrák újragondolása válik szükségessé.

Hajdanán az adótanácsadói szakma minden évben izgatottan várta a HVG Adó Különszámának a november végi megjelenését. Ez volt a „biblia” a szakma számára: akinek az asztalán nem volt egy-egy HVG Adó különszám, az nem is minősült adószakértőnek. A kiadvány viszonylag rövid volt, kezelhető, és miután azt egy éven át mindenki rojtosra lapozta, átadta a helyét a következő évi kiadványnak. Volt olyan év is, amikor a Különszám kétéves kiadványként jelent meg – reflektálva arra, hogy a kormányzat két évre előre rögzíteni kívánta az adójogszabályokat. Az már megint más kérdés, hogy azért az első év végén csak hozzá kellett nyúlni az adótörvényekhez, ezért a kétéves kiadvány nem érte meg a második évet.

A magyar általános áfakulcs világrekorder mértéke nem csak abban ütközik ki, hogy emiatt drágábbak a boltban vásárolt termékek. Abban is, hogy komolyan ösztönöz az áfa elcsalására, s ezért legalább ennyire készteti az adóhatóságot arra, hogy ezt valakin bevasalja. A NAV legutóbbi évkönyve szerint például az összes megállapított adókülönbözetből az áfa több mint 90 százalékot tett ki. Az ország teljes adó- és tb-bevételében pedig közel 25 százalékkal képviselteti magát. A tét tehát komoly.

Míg az osztalék egy örömteli folyamatnak, a nyereséges működésnek az eredménye, addig az osztalékfizetésre vonatkozó korlátok és nehézségek már eddig is számos bosszúságra adtak alapot. Különösen körülményes az osztalék kezelése a vállalatfelvásárlások során; a vevőnek és az eladónak speciális technikákat kell kidolgozniuk az osztalékok egymás közötti megosztására. 

Friss döntésében immár sokadszor mondta ki az Európai Unió Bírósága (EUB), hogy a NAV jogsértően tagadja meg az áfa-levonást azon tisztességes adózóktól, akik nem tudhatták, hogy az általuk befogadott számlán szereplő szolgáltatást nem a számla kiállítója teljesítette. A hét elején napvilágot látott, ún. Signum-ügy külön pikantériája, hogy a kérdést a bíróság a Kúria iránymutatását vitatva utalta az EUB elé. A határozatnak különösen a mezőgazdasági és a kereskedelmi szektorban folyamatban lévő adóvizsgálatokra és adóhatósági megállapításokra lesz jelentős hatása.

Míg a hőskorban ingatlanok adásvételénél a felek jobban jártak akkor, ha az ingatlan helyett az ingatlant birtokló társaság részesedésére kötöttek szerződést, addig az évek során a jogalkotó lépésről-lépésre építette le a társaságvásárláson keresztül megvalósuló ingatlanszerzés előnyeit. Ellentétben a közhiedelemmel azonban az ingatlanok társaságon keresztül való megvásárlása jelenleg is több adóelőnyt tartogat, és ezek köre ráadásul jövő év januárjától bővülni is fog.

Fellélegezhetünk, ilyen adók ugyanis még nincsenek. Van azonban giccsadónk, hajóadónk, pónilóadónk, toronyadónk, traktoradónk, de akár termőföldadónk is – csak, hogy egy párat említsünk a mindennapi életünket színesítő települési adók közül. Nem vagyunk azonban teljesen védtelenek, ha az önkormányzatok ezen adók bármelyikét is kivetnék velünk szemben.

A CSOK és az 5%-os ingatlanáfa bevezetésével egyidejűleg az év elejétől lazultak az építkezésekre vonatkozó hatósági szabályok is. Úgy tűnik azonban, hogy túlságosan kilendült az inga… Erre utal legalábbis az, hogy júniusban a Kormány szigorított a szabályrendszeren.

Köztudott, hogy Magyarországon a fizetendő társasági adó kalkulációja a számviteli elszámolásokon alapszik. Azonban kellemetlen meglepetés érheti azokat az adózókat, akik azt hiszik, hogy a számviteli elszámolás elveit egy az egyben alkalmazni tudják a társasági adó kiszámítása során is.

Jó pár honfitársunk állt már megrökönyödve az előtt, hogy ha egy londoni taxistól számlát kér, akkor meg kell elégednie egy tömbből kitépett papírcetlivel. Ha nyugatra elhagyjuk az országot, szintén gyakran szembesülünk annak a nehézségével, hogy a benzinkúton vagy a szállodában kapott számlára felírassuk cégünk nevét, székhelyét, az adószámról nem is beszélve. A másik oldalról megközelítve a dolgot, egyre kevésbé csodálkozunk azon, amikor azt tapasztaljuk, hogy a hazánkba látogató külföldi üzletemberek túlélési szókészletében az „egészségedre” és a „köszönöm” szavak mellett ott szerepel az „áfás számla” kifejezés is.

Mint pár héttel ezelőtt közzétettük, egy állásfoglalásában az NGM, bizonyos feltételekkel, a lakás hasznos alapterületébe tartozónak minősítette a lakáshoz tartozó terasz, valamint az erkély, a pince és beépített tetőtér területét. A jogszabály ilyen módon történő értelmezése jelentősen leszűkítette az új lakások értékesítésére irányadó 5%-os áfa igénybevételének lehetőségét. Az álláspont miatt felmerült kétségekre tekintettel az adóhatóság a napokban immár nyilvános iránymutatást tett közzé, amiben finomított a teraszokat érintő álláspontján – a lakásépítők legnagyobb megelégedésére.

Nemzetközi kötelezettségvállalásai miatt július 1-től jelentősen szűkítette a Parlament a szellemi alkotások adókedvezményére vonatkozó szabályokat. Míg a változások hátrányosan érintik a védjegyek, filmjogok és know-how-k hasznosításán alapuló, adótervezési célzattal működtetett struktúrákat, addig a szoftverfejlesztők továbbra is lényegében változatlan tartalommal élvezhetik a korábbi kedvezményeket.

Ez év január 1-jétől komolyan megnövelte a lakásépítési kedvet az, hogy egyes új lakások értékesítésének áfaterhe 5%-ra csökkent. A kedvezmény többlakásos ingatlanok esetén lakásonként 150 m², egylakásos lakóingatlanoknál pedig 300 m² hasznos alapterületig vehető igénybe. Ugyanakkor a Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég kiadott állásfoglalása nagyon tágan értelmezi a hasznos alapterület fogalmát, ami kellemetlen meglepetéseket is okozhat.

A Brexit árnyékában viszonylag kisebb publicitást kapott egy, az EU által a napokban meghozott, de csaknem ugyanolyan horderejű döntés. Június végén az Európai Unió Tanácsa elfogadta ugyanis az adóelkerülések megakadályozását célzó azon intézkedéscsomagot, amelyet a tagállamoknak fokozatosan be kell vezetniük a jogrendszereikbe. 

Kevés kellemetlenebb dolog létezik a világon, mint a nem fizető bérlőt kirakni az ingatlanból. Ráadásul sem a korábbi Ptk., sem annak bírói gyakorlata nem rendezte egyértelműen, hogy ilyenkor milyen összegű kártérítés illeti meg a bérbeadót. A jelenlegi Ptk. ugyan már szabályozza, hogy mit követelhet ilyenkor a pórul járt bérbeadó, azonban a részletszabályok korántsem kidolgozottak, és sok vitára adhatnak okot.

Az elmúlt hetekben komolyan borzolta a kedélyeket az a kérdés, hogy miként veszítheti el a közpénz a közpénz jellegét. Sőt, már a kilencvenes évektől kezdve komoly (majd sajnos egyre lanyhuló) figyelem övezte azokat az ügyeket, ahol úgy tűnt, hogy a közpénzből magánvagyon lett (Tocsik-ügyre emlékszik még valaki?). Ezek szorosan kapcsolódnak az átláthatóság kérdéséhez: ami közpénz, arról a „köz”-nek joga van tudni, hogy mire megy el, hiszen az nagyobb részt az adófizetők pénze.

Az új Ptk. két évvel ezelőtti bevezetése során legnagyobb vihart a vezető tisztségviselők felelősségének újraszabályozása kavarta. „Vihetik a főnök házát, ha a cég nem fizet” jellegű cikkek kerültek a címlapokra. A Ptk. júliustól várhatóan hatályba lépő módosítása változtat ugyan a felelősségi szabályokon, ám nem lehetetlen, hogy több problémát generál majd, mint amennyit megold.

Késhegyre menő vitákat folytatnak az adózók az adóhatósággal a bíróságok előtt egyre gyakrabban zajló transzferár-vitákban. Míg a vitákból a múltban többnyire az adóhatóság került ki győztesen, a Fővárosi Bíróság egy legutóbbi ítélete utat mutat ahhoz, hogy az adózók hogyan tudják a jövőben eredményesen felvenni a küzdelmet a hatósággal szemben.

Míg a nemzetközi gyakorlatban a munkavállalók motivációjának régóta alkalmazott módja a dolgozók tulajdonosi körbe való bevonása, addig ennek hazai elterjedését sokáig jogi és adózási akadályok korlátozták. Az adózási és jogi környezet elmúlt években bekövetkezett változásai azonban új lökést adhatnak a részvényprogramok itthoni elterjedésének.

Adócsalás. Panama. Offshore. Korrupció. Ciprus. Anonim bankszámlák. Ezek a fogalmak manapság egymás szinonimájaként kerülnek említésre valamennyi médiában, azok közé a közgondolkodás is egyenlőségjelet tesz. És valószínűleg nem is alaptalanul.

Régóta kérdése a közösségi áfarendszernek, hogy teljesítettnek minősül-e és ezért áfakötelezettséget keletkeztet-e egy olyan szolgáltatás, ahol ugyan az ellenértéket kifizették, de a szolgáltatás valamilyen okból elmaradt. A történet újabb fordulatát az Európai Bíróság (EUB) Air France–ügyben hozott ítélete adja, amely a fel nem használt jegyekre is áfakötelezettséget állapított meg. Nagy a bizonytalanság termékértékesítések esetén is, ahol  a Kúria közelmúltbeli ítéletei jelenthetnek fogódzót.
 

Aki esetleg hiányzott a sertés részeit oktató általános iskolai tanórákról, az bőven bepótolhatta tudásbeli hiányosságait az elmúlt hónapokban. Néhol kafkai, néhol könnyfakasztó állásfoglalásban tudatta az év elején az adóhatóság, hogy a sertés mely részeinek értékesítése jogosít fel a csökkentett áfamérték alkalmazására. Megtudhattuk, mi a különbség a comb, a lapocka és a karaj vagy éppen a tarja között.

Számításaink szerint jelenleg 60 adófajta létezik Magyarországon. Az általános forgalmi adó 25 százalékban, a személyi jövedelemadó pedig 13 százalékban járul hozzá a központi adóbevételekhez, ugyanakkor az adók döntő többsége 1%-nál kisebb mértékű bevételt generál. Nemzetközi viszonylatban is soknak tűnik a 60 féle adó.

Az MNB múlt heti bejelentése nyomán nyilvánvalóvá vált a kormányzati elképzelés: az alig két éve hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályai felülvizsgálatra szorulnak. Mindez eredménye annak, hogy az új zálogjogi szabályok némelyikére láthatóan negatívan reagált a hitelezési piac, ellentételezésként viszont az új szabályoknak nincs észlelhetően pozitív hatása.

Az adózási szakma eléggé hozzászokott már a változásokhoz, de még ehhez képest is nagy figyelem övezi  a NAV jelenleg zajló szervezeti átalakítását. Ez papíron persze már 2016. január 1-jével megtörtént, de a gyakorlati folyamat ennél nyilván rögösebb lesz, hatósági dolgozóknak és adózóknak egyaránt.

Adómentesség, anonimitás, kiszámítható és stabil jogszabályi környezet, fejlett pénzügyi rendszer – ez jellemezte évtizedek óta Liechtensteint, az adóelkerülők egyik legfőbb fellegvárát. Ahogy azonban Svájc a közelmúltban beadta a derekát a nagyhatalmaknak, Liechtenstein sem kerülhette el alpesi szomszédjának sorsát. Ezzel egyidejűleg viszont Liechtenstein a legális adótervezés új helyszínévé válhat.

Egy, a 2010-es évek elején napvilágot látott felmérés szerint több, mint 20 ezer milliárd dollárra tehető az a pénzösszeg, amelyet a világ tehetős emberei offshore társaságok számláin tartanak. Más feltételezések akár ennek többszörösére is becsülik az elrejtett vagyonok mértékét. Az offshore számlákon tartott pénzek több szempontból is hiányoznak a fejlett világ országainak költségvetéséből. Egyrészt ezen vagyonok és azok hozadékai után a tulajdonosaik nem fizetnek adót. Másrészt azok nem vesznek részt az adott országok gazdasági vérkeringésében sem, azok nincsenek bevonva a jövedelemtermelő folyamatokba.

A társaságiadó-törvény jelenlegi szabályai akadályokat gördítenek a külföldi személyek részére történő ingyenes eszközátadások elé. Ez jelenleg sok, nemzetközi vállalkozáscsoporton belüli restrukturálás hatékony és egyszerű megvalósításának akadályát jelenti. Az Európai Bíróság nemrégiben napvilágot látott ítélete alapján azonban feltételezhető, hogy a magyar szabály ellentétes az európai joggal. 

A Luxemburg és Magyarország között kötött kettős adóztatási egyezmény módosítása miatt a jövőbeni magyar ingatlanügyletek már nem luxemburgi cégstruktúrán keresztül kerülnek majd megvalósításra. Gyorsan kell cselekedniük viszont azon vállalkozáscsoportoknak is, amelyek magyarországi ingatlanbefektetéseik tekintetében jelenleg luxemburgi struktúrákat alkalmaznak.

A jogi szakma évtizedes vágyát teljesítette az új Ptk., amikor a nevesített szerződések közé beemelte a pénzügyi lízinget. Az új szabályozás azonban számos olyan elemet tartalmaz, amelyek mind adózási, mind jogi szempontból nem várt meglepetést okozhatnak az óvatlan gazdasági szereplők számára.

A bíróságokat, hatóságokat gyakran éri kritika az ügyek időbeli elhúzódása miatt. És sokszor joggal. Hasonló kritika fogalmazódik meg sokszor az adóeljárások kapcsán is.

Az ún. láncügyletek vizsgálata mindig is az adóhatósági ellenőrzések kiemelt célpontja volt. Az Európai Bíróság pár évvel ezelőtti ítélete sok tekintetben megnehezítette ezen vizsgálatok lefolytatását, ám a közelmúltban az adóhatóság láthatóan újra felvette a kesztyűt és úgy próbál eljárni a láncügyletek szereplőivel szemben, hogy közben az Európai Bíróság próbáját is kiállja.

A Kúria egy közelmúltbeli ítéletében ismét értelmezte a közvetített szolgáltatás fogalmát a helyi iparűzési adó (HIPA) szempontjából – ezúttal a bevásárlóközpontok bérbeadási tevékenysége vonatkozásában. Bár az ítélet nem zárta ki annak elvi lehetőségét, hogy az üzemeltető a HIPA alapját csökkentő tételként számolja el a bérletért általa fizetett összegeket, ennek feltételéül azonban nehezen megugorható nyilvántartási követelményeket támasztott.

Az Állami Számvevőszék nemrégiben közzétett megállapításaira reagálva az adóhatóság szigorított végrehajtási gyakorlatán, és amint módja van rá, azonnal beszedi az adózóktól a neki járó adóforintokat. Ez számos vállalkozást kellemetlenül érint, hiszen az adótartozás egyösszegben és azonnal történő fizetése sokszor komolyan veszélyezteti a vállalkozás létét. Jó tudni azonban, hogy több olyan lehetőség áll az adózók rendelkezésére, amelyek késleltethetik, megakadályozhatják vagy elviselhetőbbé tehetik az adótartozások végrehajtását.

Társaságok tagjai között gyakori üzleti megoldás vételi jog (ún. opció) kikötése, amely számos üzleti érdeket képes támogatni. Több jogi korlát nehezíti azonban ilyen jellegű opció kikötését, amelyre a feleknek figyelniük kell, ha az esetleges csapdahelyzeteket el akarják kerülni.

Viszonylag közismert, hogy a NAV nyilvántartást vezet az eladott ingatlanok értékéről és ez alapján választja ki ellenőrzésre azon tranzakciókat, ahol feltételezhetően az illetékkiszabásra bejelentett érték alacsonyabb, mint a valós piaci érték. Kevesen tudják azonban, hogy ebből a nyilvántartásból, csupán 7.500 forintos alapdíjért az adózók is kérhetnek információkat. Pedig ez a lehetőség mindamellett, hogy üzleti előnnyel járhat, komoly adómegtakarításhoz is vezethet az adózó számára.

A közpénzek felhasználásával kapcsolatos „offshore ellenes” jogszabálycsomag azzal a méltányolható céllal került 2011-ben bevezetésre, hogy ne juthassanak ellenőrizhetetlen tulajdonosi hátterű offshore cégek hazai és uniós közpénz-forrásokhoz. A szabályozás azonban alaposan túllőtt a célon. Számos „ártatlan” külföldi tulajdonú cég is beleesik a szabályozás csapdájába, köztük többek között az amerikai tulajdonú multinacionális cégcsoportok magyar leányvállalatai.

Az Európai Unió több tagállama ismeri az ún. feltételes adómegállapítás (ruling) rendszerét. Ennek lényege, hogy az adózó kérésére az adóhatóság megállapítja egy adott tranzakcióval járó adókötelezettség mértékét. Ez előnyös mind az adóhatóság, mind az adózó részére: az előbbi számára biztosítja az adott tranzakcióból befolyó adóbevételt, míg az utóbbinak biztonságot és garanciát jelent.

A bérbeadási tevékenység áfaszempontú megítélése sokszor vezet bizonytalansághoz a gazdasági életben. Néhány olyan tevékenység ugyanis, amely a mindennapi vagy akár a polgári jogi megközelítés alapján áfamentes bérbeadási szolgáltatásnak tűnik, valójában nem felel meg a bérbeadás áfajogi fogalmának. A téves besorolás nem várt meglepetéseket okozhat: egyik oldalról megkérdőjeleződhet a bérbeadó levonási joga, másik oldalról az áfamentesnek gondolt ügylet olykor mégis áfakötelezettséget teremthet. Az Európai Bíróság közelmúltban napvilágot látott ítélete fogódzót nyújt az ilyen helyzetek értelmezésére.

A szoftverfejlesztésre szakosodott cégek rendkívül kedvező adóztatás alá esnek a társasági adó mai rendszerében, ráadásul bevételeik után helyi iparűzési adót sem kell fizetniük. A legmeglepőbb azonban az, hogy a kedvezményekről az érintett cégek többsége nem is tud. Milliárdokban mérhető az az adóelőny, amelytől a cégek jelenleg elesnek a jogdíjkedvezmény kihasználatlansága miatt.

Jó pár éve adóforradalom zajlik Magyarországon. Az adórendszer régi, levitézlett intézményei mellé új, különadók érkeznek. A kormányzat változatos és eddig nem ismert módszerekkel áll elő az adóelkerülés elleni harcban is – legyen az akár a pénztárgépek bekötése a NAV rendszerébe vagy egy egységes árufuvarozási rendszer bevezetése. Ráadásul mindez olyan szédítő sebességgel zajlik, amire a forradalom szó semmiképpen sem túlzó megfogalmazás.

A tavaly hatályba lépett új Ptk. kétségkívül legnagyobb újítása az volt, hogy bizonyos korlátokkal ugyan, de megengedte egy társaság tagjainak a társasági jog szabályaitól való eltérést. A bírósági gyakorlat azonban az ún. státuszszabályok kidolgozásával megszorítóan értelmezi az eltérés lehetőségét.

Nemzetközi vállalatcsoportok előszeretettel alkalmaznak magyar társaságokat arra, hogy Európai Unióból származó jövedelmeiket EU-n kívüli anyavállalatukba eljuttassák. Az Anya-Leányvállalati Irányelv napokban elfogadott módosításával azonban 2016-tól rendkívül beszűkül a profitok adómentes kifizetésének ezen lehetősége.

Jelentősen kibővíti az adótörvények mai napon elfogadott módosítása a kapcsolt vállalkozások fogalmát. Mivel 2015-től két cég már nem csupán a tulajdonosi, hanem az ügyvezetési összefonódáson keresztül is kapcsolt vállalkozásnak minősülhet, a jövő évtől megtöbbszöröződhet azon ügyletek száma, amelyeknél a feleknek kötelessége a piaci árhoz igazodni. Az új definíció azonban egyidejűleg számos jogbizonytalanságot is okoz.

A reklámadót már eddig is heves támadások érték politikai szempontból, valamint a reklámszakma oldaláról egyaránt. Az Európai Bíróság néhány héttel ezelőtt közzétett ítélete azonban arra is rávilágít, hogy a reklámadó – akár részben vagy egészben – a közösségi joggal ellentétesnek is bizonyulhat. 

Nemzetközi adótervezésre létrehozott struktúrák egyre gyakrabban buknak meg a valós gazdasági jelenlét hiánya miatt. Mind külföldi, mind pedig magyar adóhatóságok az ilyen struktúráknál most már alaposan elemzik: az adott társaságnak van-e valós gazdasági kötődése ahhoz az országhoz, amelyben létrehozták. Míg az ilyen adórevíziók az elmúlt időszakban elsősorban társaságiadó-kötelezettségek tekintetében tettek megállapításokat, addig az Európai Unió Bíróságának a közelmúltban közzétett ítélete rámutat arra, hogy a valós gazdasági jelenlét hiánya súlyos áfa-következményekkel is járhat. 

Egy ingatlan megvásárlásakor magától értetődő annak vizsgálata, hogy az eladó valóban bejegyzett tulajdonosa-e az ingatlannak, a tulajdoni lap tartalmaz-e az ingatlannal kapcsolatos terheket. Kellemetlen csapdába eshet azonban az, aki ezen a ponton leáll az átvilágítással, és nem vizsgálja, vajon az eladó korábbi tulajdonszerzése érvényes volt-e.

Az elmúlt időszakban Magyarországon is elterjedtek azok az adótervezési technikák, amelyek társaságok kettős adózási illetőségére épülnek. Míg ezen technikák egyrészt alkalmasak adózási előnyök kiaknázására, addig azok jogi kockázatok mérséklésére vagy kivédésére is felhasználhatók.

Mind a kereskedelmi, mind a lakóingatlanok piacán gyakori, hogy a felek között bérbe adott ingatlanok cserélnek gazdát. Az új Ptk. hatálybalépése óta az ilyen ingatlanok eladója az eladással már nem mentesül a bérlővel szembeni kötelezettségek alól. Amennyiben ugyanis a vevő megszegi a bérlővel szembeni kötelezettségeit, azokért most már az eladó is felelőssé tehető, akár több évvel az ingatlan értékesítése után is.

Az áfa-levonási jognak a számla hiteltelenségére hivatkozással való megtagadása régóta forró téma a NAV és az adózók küzdelmében. Bár úgy tűnt, az Európai Bíróság másfél évvel ezelőtti ítélete az adózók javára döntötte el a kérdést, az adóhatóság által azóta kimunkált régi-új érvrendszer továbbra is a számlát befogadó, többnyire jóhiszemű adózókkal téríttetné meg a más által elcsalt adót.

Az elnagyolt és kidolgozatlan szabályrendszer miatt már évek óta problémát jelent annak értelmezése, hogy egy adott vállalkozás kis- és középvállalkozásnak (KKV) minősül-e vagy sem. Pedig a KKV-kat megillető különböző kedvezmények miatt a minősítésnek igen komoly következményei vannak. A képet tovább homályosítja, hogy a NAV a közelmúltban megváltoztatta az alig egy évvel ezelőtt közzétett állásfoglalását és kimondta: a kis- és középvállalkozások definíciójának alkalmazásakor konszolidált beszámoló hiányában a társaság testvérvállalkozásának az adatait is számításba kell venni. A megváltoztatott értelmezés akár több száz adózót is érinthet, egyben pedig tovább fokozza a KKV státusz körüli bizonytalanságokat.

Sokakat foglalkoztató kérdés volt mindig is, hogy egy szerződést aláírhat-e ugyanaz a személy mindkét szerződő fél nevében. A kérdés különösen élesen merült fel olyan esetekben, amikor egy magánszemély saját cégével szerződött, vagy két olyan cég szerződött egymással, akiknek ugyanaz a személy volt az ügyvezetője. Míg a joggyakorlat eddig megosztott volt, addig a márciusban hatályba lépett Ptk. a kérdést már megnyugtatóan kezeli.

A társasági jog a többségi működés üzleti logikáját követi: alapesetben a többségben levő tag érvényesíteni tudja akaratát a társaság taggyűlésén. Ezen fő működési elv alól, limitáltan, már a régi társasági törvény is tartalmazott kivételeket. A társasági törvényt márciustól felváltó új Ptk. azonban sokkal szélesebbre nyitja a kivételek körét, amikor kimondja, hogy egy taggyűlési határozat meghozatalánál nem szavazhat az, aki a kérdésben „személyesen érdekelt.” Míg ugyan még nem kristályosodott ki, hogy a bíróság milyen esetekben fogja ezt a rendelkezést alkalmazni, egy szélsőséges bírói joggyakorlat esetén az új Ptk. szabálya akár a kisebbség diktatúrájához is vezethet.

A napokban egy újabb ágazati különadót fogadott el a Parlament: a médiaszolgáltatók reklámozási bevételét megadóztató ún. reklámadót. A jogalkotó eredeti elképzelésével szemben azonban az adó mégsem ér el minden, megadóztatni kívánt piaci szereplőt. Másrészt, komoly aggályok merültek fel az adó uniós megfelelőségével kapcsolatban is.

2012-ig a vállalkozások az általuk megrendelt K+F tevékenységek költségét levonhatták a fizetendő innovációs járulék összegéből. Ez a vállalkozásokat arra ösztönözte, hogy a fizetendő járulék összege erejéig tanulmányokat rendeljenek meg és ezáltal a fizetendő adójukról lényegében maguk rendelkezzenek.

Az EU Megtakarítási Irányelve már hosszú évek óta automatikus információcserét ír elő a tagállamok adóhatóságai között, amely alapján az adóhatóságok hozzájuthatnak állampolgáraik más tagállamokban fenntartott bankszámláinak adataihoz. Az Irányelv azonban csak a magánszemélyek nevén lévő bankszámlákra terjed ki, így alkalmazását könnyű volt kikerülni egy cég – tipikusan offshore cég – közbeiktatásával. Az Irányelv napokban elfogadott módosítása alapján azonban 2016-tól a tagállami pénzintézetek kötelesek lesznek az offshore cégek bankszámlái mögötti magánszemély tulajdonosokat is azonosítani és a róluk begyűjtött információt hazai adóhatóságaiknak megküldeni. Ez lényegesen szűkíteni fogja a vagyonok eltitkolásának a lehetőségét.

Az új Ptk. egyik legnagyobb újítása, hogy a társasági jogszabályok eltérést engedővé, azaz diszpozitívvá váltak. Így, a korábbi kötelező erejű szabályozással szemben, mely csak akkor engedett eltérő társasági szabályozást, ha a törvény kifejezetten megengedte, a tagok a társaság alapító dokumentumában most már módosíthatnak a Ptk. szabályai adta kereteken. 

A március 15-ével hatályba lépett új Ptk. eddig kevesek által felfedezett új szabálya várhatóan nagy riadalmat fog okozni. A kérdéses szabály szerint ugyanis ha egy társaság eredménytartaléka negatív, úgy tagjainak semmilyen kifizetést nem teljesíthet. Ebből akár az is következhet, hogy a tagok egy ilyen helyzetben a nekik munkaszerződés alapján járó munkabért sem vehetik fel. Ez a tiltás különösen olyan társaságoknál fog problémát jelenteni, ahol ösztönzési céllal a munkavállalók is bevonásra kerültek a társaság tulajdonosi körébe.

A visszaigényelt áfa-összegek késedelmes kiutalása rendkívüli terhet jelent a hazai vállalkozásokra. Az áfa-kiutalásokat megelőző NAV ellenőrzések, jóllehet bizonyos fokig indokolják a kiutalások késedelmét, a gyakorlatban sokszor évekig elhúzódó ellenőrzések miatti kiutalási késedelmek semmiképpen nem felelnek meg az európai uniós előírásoknak. Csak idő kérdése, hogy a NAV-nak emiatt egy újabb eljárással kelljen szembenéznie az Európai Bíróság előtt.

Elkerülhetetlenül közelít március 15., az új Ptk. hatályba lépésének napja. Sokakban felmerül a kérdés: meg fog-e bármi is varázsütésre változni? Lassú lesz az átmenet vagy hirtelen minden más lesz? Át kell-e állni egyik napról a másikra egy teljesen új világra? Ezen kérdésekre keressük az alábbiakban a választ.

Az offshore társaságok használata elsőre könnyűnek és egyszerűnek tűnhet: az országon kívül van a cég és a pénz, a tulajdonos láthatatlan, az országon belül így nincsen probléma és nincsen kockázat. Ez a hozzáállás azonban mára sok szempontból is meghaladottá és igen kockázatossá vált. Az offshore társaságokról szóló két részes áttekintésünk első részében tisztáztuk az offshore társaság fogalmát, bemutattuk az offshore társaságok létrehozásának általános menetét, valamint használatuk legelterjedtebb módjait. Ebben a második részben az offshore társaságok használata során figyelembe veendő buktatókat és jogszabályi korlátozásokat foglaljuk össze. Megpróbáljuk továbbá megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon van-e még létjogosultsága az offshore struktúráknak.

Néhány hete ismét minden nap hallhatunk „offshore társaságokkal” kapcsolatos híradásokról. A pénzügyi kormányzat bejelentette, hogy újabb adóegyezményekről tárgyal számos adóparadicsommal. Egy ítélete útján pedig a közelmúltban már a Kúria is „megszólalt az ügyben”. De mi az igazság az offshore társaságokra vonatkozó, gyakran túlfűtött híradásokban? Lehet-e offshore cégeket adóstrukturálás céljából legálisan is használni, vagy az „offshore halála” ténylegesen eljött? Kétrészes bejegyzésünkben ezekre a kérdésekre igyekszünk időszerű válaszokat adni – és egyszersmind eloszlatni néhány, e tárggyal kapcsolatos gyakori tévhitet. 

Bejegyzésünk első részében tisztázzuk az offshore társaság fogalmát, bemutatjuk az offshore társaságok létrehozásának általános menetét, valamint használatuk legelterjedtebb módjait. A második részben pedig az offshore társaságok használata során figyelembe veendő buktatókat és jogszabályi korlátozásokat foglaljuk össze, továbbá azt a kérdést próbáljuk meg megválaszolni, hogy vajon van-e még létjogosultsága az offshore struktúráknak.

Közelmúltbeli bejelentései szerint a pénzügyi kormányzat újabb adóügyi információcserét lehetővé tévő egyezmények megkötését tervezi számos, jól ismert adóparadicsommal és közkedvelt offshore központtal. Egy nagy vihart verő politikai ügy kapcsán pedig egyre többet hallunk arról, hogy már a banktitok utolsó európai bástyáiként számon tartott Ausztriából és Svájcból is szivároghatnak információk. Mit jelentenek e hírek az adózókra nézve, a gyakorlat nyelvére lefordítva?

Pert vesztett az adóhatóság az év végi transzferár-korrekciók áfa-kezeléséhez kapcsolódó ügyben. A bíróság kimondta, hogy az év végi árkorrekció az év során lezajlott ügyletekhez kapcsolható, ezért azokkal azonos áfa-kezelés alá esik. Az ítélet jelentősége túlmutat az egyedi ügyön, mert kiderült: a NAV álláspontjával ellentétben a bíróságok is azt a logikát követik, amely a hasonló ügyletek számviteli kezelésére vonatkozó legutóbbi törvénymódosításokban megjelent.

Az Európai Unió Bírósága a héten hozott ítéletet az ún. Hervis-ügyben. Az ügyben a bíróság azt vizsgálta, hogy hátrányos megkülönböztetést tartalmaz-e külföldiekkel szemben a 2010-ben bevezetett és azóta már megszüntetett bolti kiskereskedelmi különadó. A bíróság véleménye szerint a magyar jogszabály akkor ellentétes az Unió hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezésével, amennyiben a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire a Magyarországon kívüli székhellyel rendelkező társaságcsoportok magyar vállalkozásai. Annak megítélését, hogy ez a helyzet fennáll-e, az Európai Unió Bírósága az ügyet felterjesztő magyar bíróságra bízta.

A „whistleblowing”, azaz a szervezeten belüli visszaélések bejelentése számottevő múltra tekint vissza az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Ezekben az államokban már korábban kidolgozták az arra vonatkozó szabályokat, hogy a munkavállalók miként jelenthetik munkáltatóiknak a munkahelyükön felfedezett anomáliákat.

Míg ugyan a Kormány 2012. év végén nagyon határozottan foglalt állást, hogy az adóamnesztiák kora lejárt, január végén került kiadásra az a kormányrendelet, amely meghatározza a Stabilitási Megtakarítási Számlák egyes részszabályait, szentesítve ezáltal az újabb fordulós adóamnesztiát. Miután pár banki részletszabály is kidolgozásra került, márciustól újra lehetőség nyílt külföldön rekedt „forró pénzek” hazahozatalára.

Mindamellett, hogy az új Ptk. eltérést engedő jellege miatt márciustól a kockázatitőke-befektetések szabályai kifejezetten rugalmassá válnak, az új Ptk. számos további olyan rendelkezést tartalmaz, amely befolyásolni fogja a kockázatitőke-befektetések jogi struktúráját. Az alábbiakban ezen változások közül emelünk ki néhányat.

Ismeretes hogy a márciusban hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) egyszersmind módosítja a társasági jogi szabályokat is. Ezzel egyidejűleg márciustól a társasági jogi szabályokat is áthatja a Ptk. általános, megengedő jellege: innentől kezdve, néhány kivételtől eltekintve, egy társaság tagjai felhatalmazást kapnak arra, hogy a társasági jog szabályaitól eltérjenek és tagsági viszonyaikat a maguk elképzelése szerint szabályozzák.

Míg ez, egyrészt, egy koncepcionális eltérést jelent a jelenlegi szabályoktól – hiszen a hatályos társasági törvény (Gt.) alapján a tagok csak azt tehetik, amit a törvény kifejezetten megenged nekik – addig az új szabályozás egyszersmind lehetőségek tárházát kínálja a gazdasági élet szereplőinek. Jelen cikkünkben azon lehetőségekből villantunk fel párat, amit az új szabályozás biztosít kockázati és magántőke befektetők részére befektetésük jogi struktúrájának kialakítása során.

A személyi jövedelemadó rendjének a célja, hogy magyar illetőségű magánszemélyek valamennyi jövedelmét teljes körűen megadóztassa, függetlenül attól, hogy a jövedelem mely országból, illetve milyen formában képződik. A személyijövedelemadó-törvény tehát lényegében egy hálót képez a magánszemély köré, amin csak akkor enged jövedelmet átjutni, ha az adóztatásra került.

Ezen a hálón egy viszonylag nagy rést keletkeztetett a 2010-től bevezetett tartós befektetési számla („TBSZ”). Éppen ezért a TBSZ már eddigi rövid élete alatt igen elterjedt megtakarítási formává vált. Népszerűsége pedig tovább nőhet a befektetési számlák „hordozhatóságának” a 2014-es adómódosításokkal elfogadott biztosításával, valamint a magántulajdonban lévő társaságok TBSZ-re helyezésének még mindig elérhető lehetőségei miatt.
 

Az adóhatóságok közötti információcsere kérdése a múlt héten ismét napirendre került. A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára bejelentette, hogy Magyarország csatlakozik az önmagukat G5-öknek nevező országok (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) által indított és automatikus információcserét megvalósítani kívánó egyezményhez. Méltán merül fel a kérdés, mi az újdonság ebben a kezdeményezésben, az honnan indult és milyen céllal?

Az Európai Unió éves GDP-jének hozzávetőlegesen 2-2,5%-a, mintegy 200-250 milliárd eurónyi tagállami adóbevétel tűnik évente el a különböző off-shore központokban. Érthető tehát, hogy az Unió – bejáratott jogalkotási mechanizmusát felhasználva – már régen nagyobb sebességre kapcsolt az adóügyi információcsere területén, mint amire az egyes tagállamok önállóan, a kétoldalú kettős adóztatási egyezmények jellemzően hosszú, nehézkes és egyenkénti letárgyalásával képesek. Ennek a sebességváltásnak két fő terméke az ún. megtakarítási irányelv, valamint az adóügyi együttműködésről szóló irányelv. Meg kell azonban említeni, hogy a – kétrészes írásunk első részében bemutatott – egyezmények alkalmazandóságát az EU semmilyen tekintetben nem korlátozza. Az Unión belül tehát az adatszolgáltatási lehetőségek lényegében megkettőződtek.

Az elmúlt hónapokban nem múltak el hetek arról szóló híradások nélkül, hogy a magyar adóhatóság arzenálja éppen milyen fegyvernemekkel bővült a pénzüket külföldön elrejtő adózók elleni küzdelemben, vagy hogy Svájc éppen hányadán áll az általa egyre kevésbé féltve őrzött adótitkok kiszolgáltatásával. Ezek a gyorshírek jellemzően egy-egy új egyezmény, csatlakozás, kormányzati bejelentés kapcsán születtek és az információcsere tárgyának csupán egy adott, aktuális szegmensével foglalkoztak. 

Több, Magyarországon keresztül megvalósított adótervezési lehetőségnek is véget vethet, amennyiben az Európai Tanács elfogadja az Európai Bizottság hét elején beterjesztett javaslatát az ún. Anya- és Leányvállalati irányelv módosítására.

A JEREMIE alapokkal foglalkozó újabb bejegyzésünkben a JEREMIE tőkebefektetések sajátosságaiból adódó alapvető jogi kérdésekre szeretnénk választ adni.

Ma már a csapból is JEREMIE pénzek folynak. Még javában folyik az erre a névre keresztelt program I. pályázatából származó források kihelyezése és éppen csak elkezdődtek a II-es kiírás győzteseinek tőkebefektetései, a közelmúltban hirdették ki a III. körös pályázat győzteseit és már megalapították az éppen csak meghirdetett JEREMIE IV programra pályázó kockázati tőkealapokat is. Bejegyzésünk betekintést szeretne adni, hogy mik a JEREMIE program sajátosságai, milyen jogi- és egyéb szempontokra kell figyelemmel lenniük a JEREMIE-s forrásokból tőkét bevonni kívánó vállalkozásoknak és milyen különbségekkel kell számolni az így forrásokhoz jutni igyekvő cégeknek a banki hitelfelvételekhez vagy a pályázati forrásbevonáshoz képest.

Adómentes jövedelemszerzést és visszamenőleges információszolgáltatást is lehetővé tesz a Magyarország és az Egyesült Arab Emírségek között létrejött, speciális, kettős adóztatást kizáró egyezményt. Az Emirátusokban valós gazdasági tevékenységet folytató hazai tulajdonú cégek, az ott munkát vállaló magyarok, illetve az adóoptimalizáló nemzetközi vállalatcsoportok jelentősen profitálhatnak az egyezményből, ugyanakkor bajba kerülnek azok a magyarok, akik korábban adóelkerülésre használták az öbölországot.

Svájc a napokban jelentette be, hogy csatlakozott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemzetközi adóügyi együttműködést szabályozó többoldalú egyezményéhez, amellyel arra kötelezi magát, hogy a jövőben adózással kapcsolatos információk átadásával együttműködik majd a többi részes állam adóhatóságaival.

A naptári év szerint adózó társaságiadó-alanyok számára közeleg a 2010. évi társaságiadó-bevallás határideje. Tekintettel az elmúlt évek egymást követő, átfogó jogszabály-módosításaira időszerű áttekinteni azon új lehetőségeket és új kötelezettségeket, amelyeket a társaságiadó-bevallás elkészítésekor az adózóknak szem előtt kell tartaniuk.

Évek óta a NAV egyik kiemelt ellenőrzési célpontja az áfa-levonás alapjául szolgáló számlák hitelességének vizsgálata. Ugyan tavaly nyáron az Európai Unió Bírósága több magyar vonatkozású ügyben is kimondta, hogy a NAV ellenőrzési gyakorlata nincs összhangban a közösségi joggal, a tavaly év végi jogalkotási hullámmal újabb szabályok kerültek bevezetésre az adótörvényekbe, amelyek mégis lehetővé fogják tenni a jelenlegi ellenőrzési gyakorlat fenntartását. Jelen bejegyzésben arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy az új szabályok milyen veszélyeket hordozhatnak az ügyfeleinkre nézve, és hogy ezek kezelésére milyen perspektívák körvonalazódnak.

Különös ítéletet hozott egy ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság. A döntés szerint az adózók nem hivatkozhatnak arra, hogy kapcsolt vállalkozásaikkal kötött ügyleteikben a szokásos piaci árat alkalmazták, ha az ezt alátámasztó transzferár-nyilvántartás nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. A döntés szerint ilyen esetben az adóhatóságnak nem kötelessége azt vizsgálni, vajon az adózó által alkalmazott ár a piaci ártartományba beleesik-e, elégséges, ha piaci árként egyetlen, a piaci ártartományba beleeső értéket kiválaszt, és ha az adózó ettől eltért, akkor adóhiányt állapíthat meg. Az ítélet egy nagyon veszélyes jogalkalmazási gyakorlat felé nyitja meg az utat, amire érdemes az adózóknak felkészülniük.